A diáklapok hasábjain általában ritkán jelennek meg olyan cikkek, amelyekben a diákok a tanáraiktól elszenvedett sérelmeiket taglalják.
Szólásszabadság
Hogy bebizonyítsam eme csöppet sem hízelgő állításaimat, íme egy-egy ékes példa. Szeretett és mélyen tisztelt pedagógusunknak dolgozatírás közben megcsörrent a mobilja, és ő, mintha ez olyan természetes dolog lenne, lebonyolított egy kisebb beszélgetést. Ekkor a diáksereg megrezzent, pislogott, viszont a tanár kivágta magát egy frappáns magyarázattal: most mentettem meg egy esőerdőt, lehallgattam egy összeesküvést, vagy most füleltem le a városi drogmaffiát stb. Jó, jó, tudom, hogy ilyen kis botlás mindenkivel megesik, de mégis egy tanár legyen az egyik mindenki? Kiről vegyen akkor példát a diák?
És persze nem lehet kihagyni ebből a nemes írásból egyes tanáraink kifinomult kritikai érzékét. Természetesen ez a kritika is építő jellegű szeretne lenni, mégsem esik mindenkinek jól, ha kora reggel azt vágják a fejéhez, hogy te plázapatkány, panelgyerek. Persze mindez a kitartó ellenállásunkra válasz, amikor senki nem lelkesedik az órák utáni programokért. Értem, mit akar mondani, de így?
No de nem szeretnék a forradalmár szerepében tetszelegni, csak szólni arról, ami a diák szívét nyomja. Persze mi is belátjuk, hogy esendőek vagyunk.
ĺgy eme szent pillanatban szeretném tanárainkat megkérni, hogy reagáljanak erre az írásra, ezzel is elősegítve egy bimbózó, békés kapcsolat kialakulását.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.