Szia, elkezdhetlek terrorizálni?

„Szia. Józsi vagyok és szeretnék megismerkedni veled. Úgy gondolom, hogy most elkezdenék neked udvarolni, szép szerelmes leveleket írni, együtt néznénk a csillagokat és tervezgetnénk a jövőnket. Aztán elvennélek feleségül, elkezdenélek terrorizálni, fenyegetni, rugdosni és rendszeresen megerőszakolni. Te és gyerekeink folyamatos félelemben és reszketésben élnek majd” – írja Morvai Krisztina Terror a családban című könyvében. Az idézet ugyan tömörít, de a lényeget megragadja. Milyen „átalakuláson” megy át a férfi, míg a csillagnéző udvarlóból zsarnok lesz? – kérdeztük Bordás Sándor klinikai pszichológustól. „A helyzet Morvai Krisztina felvetésénél jóval bonyolultabb... Miről is van itt szó? Minden gyerek felnő valahol, az agresszív férfi viselkedése gyakran az agresszív apa modelljére vezethető vissza, a gyerek követi azt a mintát, amit otthon látott. Az agresszió bizonyos értelemben áttolódik. Sajnos, a magyar kultúra nem tanította meg az embereket feldolgozni, kezelni az agressziót, erre utal az öngyilkosságok és a depressziós esetek magas száma is. Ezek mögött részben az áll, hogy nem tudjuk az agressziót szociálpozitív – tehát nem destruktív – módon kezelni. Tanácsadói tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy a házasságok egy részében a férfi egy idő után agresszívvá válik. Emögött részben az agresszív apa vagy nagyapa mintája áll, részben kommunikációs probléma, de a feleség viselkedésében is lehetnek olyan helyzetek, melyek kioldják a férj agressziójának rugóját” – mondja a pszichológus. S hogy mit tehet a terapeuta ilyen helyzetben? „A terapeutának nagy szerepe lehetne, sajnos azonban törvényeink elég rosszak e téren, a rendőrség sokszor csak akkor avatkozik be, amikor már valami komoly atrocitás történik, amikor vér folyik. Pedig elsősorban megelőzni kellene a tragédiát, nem megvárni, hogy így oldódjon meg egy helyzet, ahogy Simek Kitti esetében. Ráadásul az elmúlt ötven év ne szólj szám, nem fáj fejem-mentalitása miatt az emberek félnek beavatkozni, a környezet érzéketlenül viszonyul ezekhez a problémákhoz. Megfelelő intézményrendszer sincs, mely kezelni tudná ezt a problémát” – véli Bordás Sándor. (kcr)