Szezám, tárulj!

Baleset, kivizsgálás, műtét, egyik sem kellemes. Még akkor sem, ha minden simán megy. Mikor pedig a kudarc sorozatban szegődik mellénk, egyenesen KELLEMETLEN, így, csupa nagybetűvel.

Beutaló birtokában bizakodva a gyors, problémamentes vizsgálatban, a beteg gondtalan léptekkel indul a rendelőbe. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik. E két művelet között elcsattan azért egy-két mondat: „Vérvizsgálati eredmény van? Ha nincs, nem fogadjuk! Különben is, nem ide tartozik!” S hiába a könyörgés, magyarázkodás, hogy szó sem volt vérvizsgálatról, hogy sürgős, mert a műtéti beutaló már a zsebben, hogy szabad orvosválasztás van... Az ajtó bezárul. Düh, elcsüggedés. Most mi lesz? Az idő sürget. Daccal párosuló elszántsággal lép a beteg a következő belgyógyász ajtaja elé. Újabb kudarc. Csak azért is folytatja. Harmadik, negyedik, ötödik, Istenem, még jó, hogy ennyi a szakrendelő... S lám, vannak még csodák! A hatodik ajtó kitárul, befogadja betegünket, sőt még kedvesek is vele. Volt vérvizsgálat, volt műtét előtti kivizsgálás. A beteg fellélegezhet. Keserűség, lábadozás mulandóban. Vagy mégsem? Szája íze ugyanis, az öblögetés ellenére sem, még mindig nem a régi. De reménykedik. Még fiatal, s még hisz a jövőben.