Száz éve ugyanabban a házban

„Tízen voltunk testvérek, de már csak egy fivérem él Svájcban, akiről nagyon régen nem hallottam. Magyarországi testvérem 103 éves korában hunyt el, és a többiek is kilencven fölötti kort értek meg mind” – mondja mosolyogva, mikor a koráról faggatom. Bözsi néni születése óta ugyanabban a házban él. Előbb szüleivel és kilenc testvérével lakott ott, majd férjével és gyermekeikkel. Jelenleg már csak fia van vele a félig zsindelytetős, gerendázott házban, melyet még mindig ő tart rendben. Főz és takarít, de tévét nem néz, ha csak teheti, inkább imádkozik.

„Csak azon gyötröm magam, hogy miért nem lehet már dolgoznom. Jól vagyok, csak a lábam fáj és nagy szót hallok. Orvost nem gyakran láttam. Hál istennek enni még tudok. Nagyon szeretem a főtt húst. Régen is szerettem enni, sok gombócot, görhönyt meg krumpligancit ettünk” – idézi fel a rég elfeledett népi étkeket, majd élete legszebb pillanatairól kezd mesélni.

„Az élet nehéz volt, már gyermekkoromban dolgoznom kellett, szegények voltunk és szegényen mentem férjhez is. De a férjem nagyon kedves volt nekem. Az ablakunk alatt énekelt, mikor udvarolt. Szerelemből mentem hozzá az uramhoz, 52 évig voltunk házasok, 1979-ben halt meg. Jó ember volt, bár szeretett inni. Aztán lett gyerek, hát annak örültem. És azt megérni, hogy a dédunokáimnak is legyen babájuk, szép dolog” – mondja.

A Hamarik házaspárnak öt gyermeke született, mára már csak egy fiuk és egy lányuk él. Bözsi néninek kilenc unokája, tizennégy dédunokája és négy ükunokája van. Most várják a tizenötödik dédunokát a családba.

„A hosszú életben vannak azért fájdalmas pillanatok is bőven, hiszen két unokáját, három fiát, az urát és a vejét már túlélte a mama – mondja Hamarik Irén, Bözsi néni menye. – A születésnapi virágcsokrokból is a legtöbbet a temetőbe küldte.”

Századik születésnapján Bözsi néni este hétig tartott a vendégekkel. A polgármester, Kovács Ferenc százszor száz centiméteres tortával köszöntötte az egész falu nevében, elkészíttette születési bizonyítványának dísziratát, és ismertette a családfáját is. Elmondta, hogy a faluban 1905-ben ötvenhatan születtek, közülük már csak Bözsi néni és a decemberi Bognár Ignác bácsi él.

„Szerintem nagyon jó volt az ünnepség, és most már igen becsülöm a jót, hiszen minden nap ajándék nekem” – mondja búcsúzóul az ünnepelt.