Szarajevó – egy város kelet és nyugat találkozásánál

A legtöbb turista a békefenntartók családtagjai közül kerül ki SzarajevóbanReuters-felvételSemmiképpen ne hagyja ki Szarajevót az, aki gépkocsival utazik nyári szabadságra a dalmát tengerpartra. Bosznia-Hercegovina fővárosa egyre inkább felkészült a turisták fogadására, és mind nagyobb az érdeklődés külföldről is a város iránt. Egyre több külföldi csoporttal találkozunk a belvárosban, akik már nemcsak az itt dolgozó külföldiek, a békefenntartók idelátogató családtagjai, hanem igazi civil turisták. A magyar és a szlovák állampolgárok szeptember 30-ig vízummentesen utazhatnak Boszniába, érdemes ezt kihasználni, mert látnivaló nagyon sok van. Ebben a kétezer méter magas hegyek között fekvő városban egyszerre élvezhetjük a Monarchia és a titokzatos kelet hangulatát. Szinte otthon érezzük magunkat, amikor végigsétálunk a várost átszelő Miljacka folyó partjának „európai” részén, a Ferhadija sétálóutcán vagy a Tito marsall sugárúton.

A sétálóutcában egymást érik a kávéházak vidám napernyőikkel és kényelmes karosszékeikkel, de még az utca kövezete is megváltozik, amikor elérjük a török negyedet, ahol földszintes boltocskák tömege kínálja áruját. Az üzletek többsége előtt kis fapad van, ahol békésen kávézgatnak a tulajdonosok, és hívogatják üzleteikbe a sétálókat. Működik a bazár, ami annyiban különbözik török testvérétől, hogy itt valódi üzletek vannak, nem rakodnak ki a boltok elé, és természetesen sokkal kisebb. Az egész negyedet uralják az aranyárusok, ahol a kínálat az utóbbi években nagymértékben megváltozott. Míg három-négy évvel ezelőtt még a nagyon díszes, keletiesen agyoncifrázott volt a jellemző, mára letisztultak a formák, finoman elegáns ékszereket lehet kapni, ami minden bizonynyal a külföldiek hatása. Egy-két üzletben Ferenc József-aranyérmet is árulnak. És ha az európai részen a kávéházak, pizzériák a dominánsak, akkor itt a török negyedben mindenhol a csevapcsicsa isteni illata invitálja a vendégeket. Itt találjuk a rézművesek utcáját is, ahol más mesterséget űző iparos nem is kaphat helyet, és ahol a megszokott tárgyak mellett a háborúban összegyűjtött különböző nagyságú lövedékeket is árusítják. És itt jut csak eszünkbe, hogy ez az idilli kisváros még nem is olyan régen egy gyilkos háború szenvedő alanya volt. A több mint három évig tartó ostromra a belvárosban már alig-alig emlékeztet valami, természetesen vannak márványtáblák az áldozatok emlékére, ahol mindig van virág, és ha a lábunk elé nézünk, akkor észrevesszük az aszfalton „Szarajevó rózsáit”. ĺgy nevezik a vörös foltot a járdán, amivel azt a helyet jelölték meg, ahol ártatlan civil polgár esett áldozatául lövöldözésnek.

Azok, akik annak idején figyelemmel kísérték a délszláv háború eseményeit, látták a televízió képernyőjén az 1984-es téli olimpiának otthont adó város pusztulását, közvetlen közelről találkozhatnak a háború, a rombolás következményeivel. Külföldi segítséggel már nagyon sok épületet helyreállítottak, de még mindig megdöbbentő a kiégett, felrobbantott toronyházak, lakások látványa.

Bedeszkázott ablakokkal figyelmeztet a közelmúlt véres eseményeire a Monarchia idején városházának épült, majd később városi könyvtárként működő gyönyörű mór stílusú épület. Emlékeznek? 1992 májusában az egész világot bejárta a lángoló épület képe, és a tűzben megsemmisült a felbecsülhetetlen értékű írásos emlékek, könyvek túlnyomó része. Jelenleg az Európai Unió 1,75 millió eurós támogatásával folyik az újjáépítés.

Aki úgy dönt, hogy eltölt néhány napot a történelmi emlékekkel teli városban, ne csak a szűk belvárost keresse fel. Barangoljon az utcákon, kapaszkodjon fel az óváros meredek utcáin, amit mindkét oldalon régi, rácsos ablakos, rácsos erkélyes bosnyák házak szegélyeznek. Csodálják meg a kis dzsámik mellett magasodó faminareteket, és keressék fel a kilátókat, ahonnan felejthetetlen látvány tárul a szemük elé. Látogassanak ki Ilidzsára, ahol képet kaphatnak arról, hogyan éltek a XIX–XX. század fordulóján a Monarchia közalkalmazottai, hol töltötték szabadidejüket. A még romjaiban is gyönyörű egykori gyógyszállók, a három kilométer hosszú fasor, a hatalmas parkokban álló villák tanúsága szerint az osztrák és magyar hivatalnokok annak idején minden elkövettek, hogy környezetüket hasonlóvá tegyék a bécsihez.

Bosznia-Hercegovinában a hivatalos fizetőeszköz a konvertibilis márka (KM), árfolyama stabil, 1 euró 1,95 márka. Az üzemanyag olcsóbb, mint nálunk, a 95-ös ólommentes benzin literje 1,42 márka, míg a dízelolajért 1,36 márkát kell fizetni. Egy kávé 1 márka, a kapucsínó 3 márka, míg a kóláért és más üdítőkért 3 márkát kérnek. Öt márkáért ehetünk egy adag csevapcsicsát, 2-3 márkáért hússal vagy sós túróval, káposztával vagy spenóttal töltött bureket kapunk.

Ne hagyják ki azt a lehetőséget, hogy innen mindössze néhány száz kilométerre egy helyen találják a kelet és a nyugat varázsát, hogy visszamehetnek egy kicsit az időben, amikor végigsétálnak azon az útvonalon, amelyen Ferenc Ferdinánd kocsizott feleségével, amikor a végzetes, világháborút kirobbantó lövés eldördült.

Szarajevó, 2003. június