Szaharai turisták: a láthatatlan légió

Nem ajánlatos kiruccanni Algériába, döntöttem el a napokban, amikor a tudomásomra jutott, hogy az algériai Szaharában nyoma veszett harmincegy európai turistának. Pedig a mai Algéria területén alapították a föníciaiak első településeiket és a rómaiak pompás városaikat. Akadna látnivaló, nevezetesség bőven. Azonban az iszlám kegyetlenkedések és pusztító természeti katasztrófák korántsem olyan csábítóak, mint a történeti nevezetességek.

Éppen akkor ütött be a baj, amikor az algériai elnök, Abdelaziz Bouteflik azon törte a fejét, miképp változtassa át Dél-Szaharát algír Kaliforniává. Ám jutott a döbbenetes hír miatt tervezett lépéseit el kellett halasztania. Algériából egy ideig biztosan nem lesz turistaparadicsom.

Az eltűnt csoportok technikailag felszereltek voltak, tagjaik közül tizenöt német, tíz osztrák és négy svájci volt, valamint egy holland és egy svéd turistának is nyoma veszett. A hat különböző csoportba tömörült kalandvágyót a sivatag mohó homokja Illizi város közelében, február végén, március elején nyelte el. Bizonyára tisztában voltak a radikális muszlim fegyveresek hírhedtségével, azonban kalandvágyuk, hogy a Szahara leggyönyörűbb részét felfedezzék, jóval nagyobb lehetett. A német és az osztrák hivatalok felderítő seregeket küldtek a térségbe, azonban nem jártak sikerrel.

Vajon sivatagi viharba keveredtek a merész turisták? Esetleg iszlám fundamentalisták rabságába estek? Élnek vagy kivégezték őket? Csupán találgathatunk. Ha iszlám aktivisták állnak az ügy hátterében, akkor talán politikai céljaik elérését sürgetik így, ha bűnözők vagy csempészek karmai közé kerültek, akkor már jelt adtak volna magukról, hogy váltságdíjat követeljenek. Mindeddig azonban sem a felderítő alakulatok, sem az eltűntek családjai nem találkoztak váltságdíjkérelemmel.

Algéria legismertebb iszlám fundamentalistája Mochtár Belmochtár, aki kapcsolatban állt a világhírű terroristával, Oszama bin Ladennel. Mochtár Belmochtár már egyszer megfenyegette a Párizs–Dakar verseny rendezőit, hogy országa területén hagyjanak fel a motorzúgással.

A turisták a Djanet–Tamanraset–Bordj Omar Driss háromszöget alkotó térségben tűntek el, mintegy 1500 km-re délre a fővárostól. Helikopterek, autók, felpakolt tevék indultak a keresésükre. Több mint ezer katona és rendőr, terroristaellenes alakulatok kutatják nyomukat, azonban mindhiába. Néhány személyes dolgot azonban megtaláltak: cipőket, pléhdobozokat és egy döglött kutya. Ennyi maradt az utazók után. Az eltűnt világjárók családjai bíznak benne, hogy szeretteiket élve láthatják, ám a legrosszabbra is gondolnak: a hivataloknak az elveszett családtagok fogkeféit küldik, hogy a DNS alapján azonosítani tudják őket. Az osztrák külügyminisztérium különleges felderítő osztagának főnöke, Thomas Buchmann az algériai El Watan című lapból megtudta, hogy az eltűnt európaiak már nincsenek Algériában, ő maga azonban cáfolja ezt az állítást.

A turisták célja a dél-algériai négyszázötven kilométeres porút, a sírhalmok és sírkövek pistéje volt. A piste neve a francia telepesek és a bennszülött tuareg törzsek közti harcokat tükrözi. Algéria legszebb helyére, az európai turisták pokollá lett paradicsomába homokdűnéken, kiszáradt folyómedrekben, pálmaligetek közt vezet az út. De nem értek oda.