SeGICCSség!!!

A LOVE szót mindenki ismeri, még ha „lóvé”-nak ejti is. Köszönet ezért a giccsiparnak és a kereskedelemnek. Persze, az ember megérti, hogy a nemzetközi nőnap helyett ki kellett találni valamit, ami kitölti a karácsony és az anyák napja közti költekezési űrt, ám a Bálint-nap körüli pénzéhes lihegés már sok a jóból. Kezdjük azzal, hogy tényleg kellemes dolog a kedvesünkkel együtt ünnepelni, ám erre bármelyik nap alkalmas.

A társadalmilag szentesített nagy napok közé azonban néhány éve befurakodott ez a Valentine’s Day, amit hiába próbálunk Szent Bálintig visszavezetni, ősivé tenni, mert bizony olyan hamisítatlan amerikai dolog ez, mint a Miki egér. Nézzék meg figyelmesen az alábbi fotót. Nem hinném, hogy Bálint-napi tematikában létezne ennél megdöbbentőbb termék. Birtokláson alapuló kultúránk esztétikájába immár ez is belefér, darabja 140 korona, bizonyára örül neki, aki kapja. Az édességgyárak ünnepi csomagolásai még úgy-ahogy tűrhetőek, ám az már elgondolkodtató, hogy a kozmetikai cégek is szívecskés tubusban hozzák forgalomba a kézkrémet, a pizzériában szív alakú Amore-pizzát sütnek, az internetes virágküldő szolgálatok pedig nyolcvan dollárért kézbesítik a Valentin-napi virágcsokrot. Akinek nem vesznek semmit, elkámpicsorodik, hogy őt nem szeretik, akinek meg igen, szemrehány, hogy „bezzeg, máskor nem jutna eszedbe!” Ez egyébként a kisebbik rossz, ezért inkább mindenki vesz valamit a párjának. Csak ezt a macifejű szívet meg ne kapjam, édes istenem!