Rózsaszín propaganda

Október az Egyesült Államokban a mellrák elleni küzdelem hónapja. Rózsaszín műanyag karkötőket hordanak férfiak, nők, gyerekek egyaránt, a boltok már szeptember közepétől tele vannak a legkülönfélébb rózsaszín tárgyakkal, amelyek mellett mindenütt ott van büszkén feltüntetve a felirat: a rózsaszín turmixgépnek vagy a rózsaszín virágokkal tűzdelt blúz árának hány százaléka jut majd rákkutatásra. Néhány éve még nem értettem, minek országszerte a nagy felhajtás. Meg vannak ezek itt őrülve, gondoltam, ahogy a kis háziállatok boltja kirakatában csodáltam a rózsaszín játék csontot. Aztán egy évvel ezelőtt éppen ez idő tájt a nagy rózsaszín hadjárat közepette telefonált a barátnőm, és remegő hangon mesélte, hogy egy csomót fedezett fel a mellében. Tettem ez esetben azt, amit egy jó barátnőnek illik: nyugtattam és biztattam, hogy minden rendben lesz. Különben is olyan fiatal még – csak 36 éves! Telefonbeszélgetésünk közepette jutott az eszembe, hogy saját magamat sem vizsgáltattam ki már egy jó ideje. Néhány perc elteltével én is csomót észleltem a mellemben. Egy sor kivizsgálás következett, ami után az orvos tudatta velem: mellrákom van! Álmomban sem gondoltam volna 31 évesen, hogy ez a betegség engem is elérhet; sokkal inkább anyukámat féltettem, hiszen nem egy barátnője esett áldozatául e betegségnek. De én? Ez hogy lehet? Ámultam, miközben kérdések cikáztak a fejemben. Sokan mondták vigasztalásként, hogy ez a „legjobb” fajta rák, és bár a tények arra utalnak, hogy nagyon sok túlélője van, mégsem mindenki szerencsés. A fiatalabbak esetében általában a mellrák agresszívabb formája jellemző.

Lassan rájöttem, miről szól ez az egész rózsaszín propaganda. Felvilágosításról – arról, hogy felhívják a figyelmet, mennyire gyakori ez az alattomos betegség, hogy megelőzni nem lehet, ám az önvizsgálat, a mammográfia, a korai diagnózis életeket menthet meg – akár az enyémet is. Sokan azt tartják, a rák automatikusan halálos ítéletet jelent – én az ellenkezőjét tapasztaltam: a rák kihívás, hogy az élet minden egyes napját megéljük és ne csak túléljük. Az USA-ban minden 3. percben diagnosztizálják a rettegett kórt. Egy hónappal ezelőtt én is gyűjtésbe kezdtem a mellrák elleni gyógymód kutatásáért. (Vida Elvira)