Restaurálták Michelangelo firenzei Pietáját - Szertefoszlott a kalapácsos támadás mítosza

A firenzei Dóm múzeumában lévő, Bandini Pietaként is ismert befejezetlen szoborcsoport helyreállítása 2019. november végén kezdődött, és az eredeti tervek szerint már 2020 nyarára elkészültek volna vele, de közbeszólt a koronavírus-járvány.

Ez az első alkalom, hogy a firenzei Pietán bármiféle állagmegóvási munkát végeztek, az eredményt a múlt héten mutatták be a dóm egykori építőcsarnokában, amely ma múzeumként (Museo dell’Opera del Duomo) működik. A Friends of Florence alapítvány által finanszírozta renoválást a látogatók szeme láttára végezték.

A Pietát, vagyis a keresztről levett Krisztust ölében tartó, fiát sirató Mária többalakos szoborcsoportját a reneszánsz géniusz már hetvenes évei végén, röviddel halála előtt, 1547–1555 között készítette. A hagyomány eddig úgy tartotta, hogy a kész műalkotás nem tetszett neki, ezért kalapáccsal esett neki, a darabokat pedig később összeillesztették. A restaurálást végző szakemberek szerint a felújítás „szertefoszlatta a kalapácsos támadás mítoszát”, a munka során nem találtak kalapácsütésre utaló nyomokat, viszont annál több mikrorepedést a márványon, főleg a talapzaton, Michelangelót valószínűleg inkább az alapanyag hibái kényszerítették a mű félbehagyására.

Egyetlen márványtömbből faraga a szobor négy alakját, amely több mint két méter magas és körülbelül 2700 kilogramm. A diagnosztikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a márvány az észak-toszkánai Seravezzában található kőbányákból származik, és nem Carrarából, ahogy azt korábban hitték. Ez jelentős felfedezés, mivel a Seravezza kőbányák a Medici család tulajdonában voltak, és Giovanni de ’Medici, aki később X. Leó pápa lett, utasította Michelangelót, hogy használja ezt a márványt a firenzei San Lorenzo-bazilika homlokzatának elkészítéséhez, és nyissa meg a tengeri utat a nyersanyag szállítására. Hogy ez a hatalmas kőtömb miként volt elérhető Michelangelo számára Rómában, amikor 1547 és 1555 között megformálta a Pietàt, az továbbra is rejtély. Tudjuk, hogy Michelangelo távolról sem volt elégedett a márvány minőségével, mivel apró törések voltak, amelyeket kívülről nem lehetett pontosan megállapítani.

Azt ugyanakkor a restaurátorok nem zárják ki, hogy az állítólagos kalapácsütések nyomait esetleg Tibero Calcagni tüntette el, aki közvetlenül az alkotó halála után dolgozott a kompozíción.

Michelangelo világhírű római Pietája 1498 és 1499 között keletkezett. Készítésekor a művész húszas évei közepén járt, a remekmű hozta meg számára a hírnevet. Az édesanyját fiatal korában elvesztő művész számára az anya, saját édesanyja és a Megváltó anyja is örökkön ifjú maradt, ezért mintázta a Fájdalmas Szűzanyát egészen fiatal vonásokkal. Rajta sem a bűn, sem az idő nem fog: örökké tiszta és örökké fiatal. A szobor a római Szent Péter-bazilikában áll. A reneszánsz mester harmadik ismert Pietáját – a Rondanini Pietát – egy milánói múzeumban, a Sforza-palotában őrzik.

A másik két Pietával ellentétben, ahol Krisztus testét csak az anyja tartja, a firenzei Pietán Mária Magdolna és a bibliai alak, Nikodémusz is megjelenik, utóbbinak Michelangelo a saját arcát kölcsönözte.

A reneszánsz mester eredetileg egy római kápolnába szánta a szobrot, nem messze attól a helytől, ahová saját sírját képzelte. (MTI, The Florentine, ug)