Ragadásmentes lehet a rágógumi

London. Ragadásmentes rágógumi kifejlesztését szorgalmazzák a közterület-fenntartó társaságok világszerte, mert a nyúlós ragacs eltávolítása egyre nagyobb gondot okoz, és mérhetetlen összegeket emészt fel.

Ha valaki már próbált megszabadulni a ruhájába ragadt, elhasznált, szürkés színben „pompázó” rágótól, az pontosan tudja, mit érezhetnek a közterület-fenntartók, amikor naponta több ezer ragacslabdacstól próbálják megtiszítani az utcákat, tereket és a tömegközlekedési járműveket. Kínában tavaszi nagytakarítás alkalmából egyenesen a katonai rendőrség alakulatai ereszkednek nap mint nap négykézlábra, hogy felkapirgálják a Tienanmen téren eldobált nyúlós maradványokat. A pekingi hatóságok nemrégiben öt és félmillió koronának megfelelő összeget különítettek el egy megfelelően hatékony rágómentesítő vegyszer kifejlesztésére.

Szingapúrban 1991 óta tilos rágógumizni – az utcán –, a szabály alól csak azok a személyek mentesülnek, akik orvosi igazolást mutatnak be arról, hogy valamilyen okból szükségük van a rágózásra.

Nyugat-Európa is ragadós: Nagy-Britanniában például évente közel 8,6 milliárd koronát (150 millió font) emészt fel a közterületek rágómentesítése, ezért a hatóságok azon gondolkoznak: adót vetnek ki a rágógumira, hogy a befolyó összegből legalább részlegesen fedezhessék a takarítás költségeit.

Táplálkozásügyi szakértők szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a gyártó cégek a jelenleginél kevésbé ragadós termékekkel lássák el a fogyasztókat, akik azonban nem biztos, hogy szívesen vennének a szájukba olyan rágót, amelyet éppen az egyik legalapvetőbb tulajdonságától fosztottak meg – olvasható a BBC internetes oldalán. Martin Chaplin kutató szerint az egyetlen üdvözítő megoldást a biológiailag lebomló rágógumi jelentené, amelynek kifejlesztése azonban még a takarításnál is nagyobb összeget emésztene fel, így egyelőre marad a kapirgálás és a vegyszeres kezelés, illetve a tehetősebb városok esetében a lézeres eltávolítás.