Psycho-épületek kiállítása

A Temze déli partján 1968. július 9-én nyílt meg a „brutalista építészet” stílusjegyeit magán viselő épület, amelyben idén májusban előbb a lázadó csúcsév leghíresebb plakátjait állították ki, majd szerdától „Psycho-épületek” címen a házban és annak három szabadtéri teraszán azt mutatják be, hogy hol tart ma az avantgárd építészet és hogy nincsen határa a tervezők fantáziájának.

A kiállítás címét nem Hitchcock hátborzongató filmjének útmenti motelje ihlette, hanem Martin Kippenbergernek, korunk egyik legellentmondásosabb képmű?vé?szének könyve. A látogatók tíz „épületet” fedezhetnek fel belülről, amelyek mindegyike fények, színek, illatok és formák révén ad mély, zsigeri válaszokat ember és környezet kapcsolatára. A lakás?szerű struktúrákat és építészeti környezeteket teremtő művészek révén a kiállítás a tereket fizikai és mentális érzékeléssé változtatja – olvashatók a Hayward honlapján Ralph Rugoff igazgatónak, a kiállítás kurátorának szavai.

A Hayward radikális formáiba beleillenek ezek az alkotások: Rachel Whiteread Faluja (Village) több mint 200 babaházból áll, mindegyiket egy különálló fénygömb világítja meg; Mike Nelson szobái olyanok, mintha egy elszabadult vadállat pusztított volna bennük; az argentin Tomás Saraceno óriási, szivárványszínekben játszó obszervatóriumot állított fel. A kubai Los Carpinteros (Az ácsok) egy „robbanó szobát” terveztek, levegőben lógó bútorokkal, mintha a detonáció pillanatát rögzítették volna. Sajátos látásmódról tanúskodik a koreai születésű Do Ho Suh Hullócsillaga (Fallen Star), ő ugyanis gyermekkori otthonának 1:5 arányú kicsinyített modelljét ütköztette meteoritként későbbi, New England-i lakásával.

„Egy építészeti alkotás általában egy gondolatra fekteti a hangsúlyt. Ezek a művészek arra hívják fel a figyelmet, hogy sokféleképpen látjuk a bennünket körülvevő teret” – mondta Rugoff a The Independent című londoni lapnak.

A Psycho-épületek augusztus 25-ig tekinthetők meg.