Polgármester úr, passzolj!

– Hónapok óta sejtettem, hogy én lehetek a legfiatalabb polgármester az országban, de csak akkor lettem biztos benne, amikor februárban egy budapesti önkormányzati találkozón hivatalosan is felköszöntöttek – mondja Kollarits Kornél. – Tavaly Pusztacsón négyen indultunk a polgármesteri címért, és a 121 érvényes szavazatból 66-ot én kaptam. A pusztacsói polgármester két évvel ezelőtt Kőszegen érettségizett a mezőgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolában, utána agrármérnöknek tanult a keszthelyi Georgikonon. Az egyetemet azonban félév után otthagyta, mint mondja, gondjai voltak a kémiával. Azóta elvégzett egy kereskedői-boltvezetői tanfolyamot, de egyelőre a mezőgazdaságban – a Kollarits család agrárgazdaságában – dolgozik. Polgármesteri tiszteletdíja nem éri el a havi 50 ezer forintot.

– Regisztrált családi gazdálkodók vagyunk, a szüleimmel és a bátyámmal az idén már száz hektáron fogunk gabonát termeszteni – mondja az ifjú polgármester. – A munka mellett látom el a faluvezetői teendőket. Kollarits Kornél úgy véli, elsősorban azért szavaztak rá a pusztacsóiak, mert a családja köztiszteletben áll a faluban és a legtöbb helybeli őt is szereti. Fiatal kora ellenére minden pusztacsói jól ismeri Kornélt, aki nemcsak a kortársaival találja meg a közös hangot, hanem az idősekkel is. Tavaly augusztusban Kornél nem valamiféle hirtelen felindulásból látott hozzá a kopogtatócédulák összegyűjtéséhez. Mint mondja, kisgyermek kora óta Pusztacsó polgármestere szeretett volna lenni.

– Egy általános iskolai fogalmazásomban meg is írtam, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek – mondja az ifjú polgármester. – A tanárnő megkérdezte, hogy miért, mire azt válaszoltam: a polgármestert szeretik az emberek, mert mindenkinek segít, és mert megépíthet egy csomó fontos dolgot a falujának. Most itt a lehetőség, hogy valóra váltsam az álmaimat. Az ötmillió forintos költségvetéssel rendelkező Pusztacsónak nincsenek saját intézményei, az óvodások és az iskolások a szomszéd falvakba járnak át. A zsáktelepülésen nincs kocsma, a vegyesbolt csak délelőtt van nyitva, a kőszegi busz ritkán jár.

– Bármit akarunk csinálni, pályáznunk kell – mondja Kollarits Kornél. – Állandóan figyelem a különböző pályázati kiírásokat, és ha találok valamit, rohanok a lukácsházi körjegyzőhöz, aki kapásból megmondja, érdemes-e pályáznunk. Pénzt kell szereznünk a műutak felújításához, a régóta tervezett építési telkek kialakításához, a csillagpontos kábeltévérendszer kiépítéséhez, a közvilágítás korszerűsítéséhez. A hattagú képviselő-testületben a legfiatalabb tag is több mint tíz évvel idősebb Kollarits Kornélnál, de a polgármester szerint ebből eddig még semmilyen konfliktus nem származott. – A barátaim annál többet zrikálnak – mondja Pusztacsó első embere. – Minden hétvégén játszom a körzeti labdarúgó-bajnokságban, én vagyok Nemescsó és Pusztacsó közös csapatának jobbhátvédje. A csapattársaim az öltözőben gyakran ugratnak, de a pályán is sokszor beszólnak: „Passzolj már, polgármester úr!”

Kollarits Kornél nem titkolja, tervei szerint tizenkét évig fogja betölteni a pusztacsói polgármesteri tisztséget. Három ciklus után viszont hivatásos politikussá kíván avanzsálni: országgyűlési képviselő szeretne lenni. Azt mondja, már most is tudja, hogy melyik politikai oldalt fogja választani, ezt a döntését azonban még nem akarja a nyilvánosság elé tárni. Úgy véli ugyanis, hogy egy kistelepülés polgármestereként egyelőre nem foglalkozhat pártpolitikával.