Péterfy Gergely: A szauna-paradigma

Az ember ősi győzelmét ünnepli ilyenkor a hideg felett, ül csaknem meztelenül a forróságot okádó lávakövek mellett, és egy üvegablakon át bámulja, hogyan havazik odakint az elsötétedő, no­vemberi délutánban. Aztán kimegy gőzölgő testtel, és meghempergőzik a hóban. Győzött a természet felett, ő a teremtés és a bolygó ura. A szaunába mindenféle emberek járnak, vannak összeszokott társaságok, amelyek mindig ugyanabban az időpontban érkeznek, vannak random kalandorok, akik beesnek egy délutánra, amíg vendégségben járnak errefelé, vagy éppen csak arra autóztak, aztán soha többet nem jönnek, aztán vannak a magamfajták, akik összevissza járnak, amikor épp idejük engedi. Ez a rendszertelenség bizonyos értelemben szabadság is: az időpontok terrorját egyébként sem tűröm magam felett, nem hordok órát,  és amennyire csak lehet, kerülöm, hogy megcsontosodott szokásaim és beidegződéseim legyenek. Ennek egyik része az, hogy nem ragaszkodom ahhoz, hogy mondjuk szerda és péntek délután járjak szaunázni: ha kedvem van, reggel felpattanok, és odamegyek, ha meg olyanom van, hetekig felé se nézek. Ennek a szaunaszabadságnak azonban ára van. Nem válogathatom meg, kikkel ülök órákig összezárva. Ha nem lennék a szabadságomra ennyire finnyás, választhatnék olyan időpontot, amikor kedves, hallgatag emberek járnak, vagy bizonyára kifigyelhetnék olyan idősávokat is, amikor éppen senki sincs: így azonban ki vagyok szolgáltatva az emberi természet – majdnem azt mondtam, hogy változatosságának, de nem: kétféleségének. Vagy tahókkal ülsz együtt, vagy nem, ez olyan, mint a brexit vagy az amerikai elnökválasztás. Az emberek kétfélék: tahók és nem tahók. Vagy hogy is mondjam. Szóval ez így nyilván nem igaz, vegyék úgy, hogy ki se mondtam. De úgy is mondhatnám: magam sem hiszem, hogy hihetek a saját szememnek. Szóval kétféle emberbe botolhatok a szaunában: az egyik fajta ember, ha társaságban van is, ha közben sörözget is, alapvetően tiszteli a másik ember jogát ahhoz, hogy nyugalomban lehessen. Halkan beszélget, ha egyáltalán megszólal; ha megszólalt is, még halkan sem tárgyal intim magánügyet; nem söpri rád az izzadságát, nem ül közvetlenül melléd, nem öntöz a megkérdezésed nélkül mindenféle kotyvalékot a kövekre, nem pörgeti a fejed fölött a törölközőjét, és aztán nem hagyja ott neked a kályhát védő fakeretre teregetve, hogy távollétében is szagold a teste bűzét.  A másik fajta ember ennek pontosan az ellenkezője. Üvöltve beszélget át a fejed felett a szauna másik sarkában ülő haverral arról, hogy kefélt félre az asszony mellett, milyen autót vett éppen, hánnyal ment múltkor az autópályán, és legközelebb milyen tetkót fog varratni; az összes cigány bűnöző, a zsidók a háttérből manipulálva irányítják a világot, az ufók már rég itt vannak, csak a kormányok hazudnak, az arabok miatt már nem lehet nyugodtan végigsétálni egy nyugati város utcáin, minden autószerelő rohadt szemét csaló, és francia autót nem szabad venni; vagy, hogy mi az aszcendense, mit olvasott a horoszkópjában, hány éve nem fizet a szemét exférj gyerektartást, mennyit kellene még fogynia, hogy az alakja ideális legyen (nem az exférjnek, hanem neki), hogyan találta meg Istent, mért bizonytalan abban, hogy most akkor van-e lélekvándorlás, vagy nincsen, és hogy ő sosem szexelne egy négerrel, mert azt hallotta, büdösek.  Nem mondhatnám, hogy ez a dolog különösebben szórakoztat. Pedig alapvetően szeretem a rajzfilmeket, ahol minden a jó és a rossz küzdelmére egyszerűsödik, mégsem érzem jól magam attól, hogy magam is egy rajzfilm résztvevője vagyok, még ha kívül is esek a képen. Tanult barátaim arról panaszkodnak, hogy lehetetlen áthidalni a szakadékot az értelmesek és az ostobák, az intelligensek és a bárdolatlanok, a sötétek és a felvilágosodottak között. Lehet, hogy így van, de lehet, hogy az a baj, hogy még nem próbáltuk meg elég alaposan elemezni, mért vezettek az eddigi próbálkozások kudarchoz. Én a magam részéről már annyival is elégedett lennék, ha fele-fele arányban botlanék ilyen és amolyan emberekbe. De ahogy most a világ kinéz, az ember csak akkor járjon szaunába, ha elfogadja, hogy baromságokat üvöltöznek a fülébe, izzadságot söpörnek az arcába és törölközőt csattogtatnak a feje fölött.