<p>Mostanában sokat hallunk a különféle parazitákról. Legtöbben azt tudják róluk, hogy akár súlyos betegséget is okozhatnak. De vajon ismerik őket pontosan? Kétlem. Megpróbálom röviden összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat róluk.</p>
Paraziták, a veszélyes „potyautasok”
Először is tisztázzuk, mi jellemzi a élősködőt! Elsősorban az, hogy a gazdaállat (vagy gondos stratégiájuk által kiválasztott több gazdaállat) energiáját, szöveteit, testnedveit használja fel, sőt több alkalommal megváltoztatja viselkedését, fejlődését, természetes félénkségét – bátorságát. A paraziták tehát „potyautasok”, melyek betegséget okozó mikroorganizmusoktól (baktériumok, egysejtűek) akár hatalmas többsejtes, centiméterben vagy méterben mérhető nagytestű férgekig csoportokat alkotnak. Nemcsak az állatot, hanem az embert is megtámadhatják, s szállítóként használják fel. Ilyenkor „bacilusgazdává” vagy paraziták hordozójává válik. Sokszor nem értjük, hogy mi merítette ki energiatartalékainkat, mi váltotta ki az ellenanyag típusú fehérje antigének termelődését, az allergiás tüneteket, vagy azt, hogy egyszerűen megemelkedett a vörösre festhető vérsejtek száma, melyeket eozinofil leukocitáknak nevezünk. Tehát az ember is lehet a paraziták szállítója. Tudni kell, hogy amikor olyan vidékről érkeznek hozzánk emberek, ahol hiánycikk a gyógyító és tiszta, fertőzésmentes víz, és az egyéb higiéniai szokások sem alakultak még ki, ők bizony terjeszthetnek fertőző parazitákat, s a támadásuk elleni védekezésre fel kell készülni. A biológusok felfedezték, hogy már a főemlősök is védekeznek a bélben élősködő orsóférgek, fonálférgek ellen. Szőrös felületű leveleket fogyasztanak, melyeket nem rágnak meg, szépen összetekerve egészben nyelnek le, s miután a hosszú, vékony parazita (féreg) beakad a levél felszínének szőrös képleteibe, azok a széklettel kiürülnek. Mi, emberek idővel felismertük, leírtuk és megtaláltuk az összefüggést bizonyos paraziták jelenléte és a vérszegénységet okozó, vagy az idegrendszerünket, a tüdőnket, a májunkat, az izmainkat és a nyirokrendszerünket támadó, ott fejlődő élősködők okozta károk és ezek következményei között. Az embernek az orvostudomány mai szintjén minden lehetséges eszközzel védekeznie kell a parazitákkal szemben. Ezek lehetnek mikroszkopikus, sejten belüli élősködők (malária, Mycobacterium leprae, a kanyaró vírusa), a tekintélyes nagyságú orsógiliszta, vagy a többméteres horgas fejű galandféreg. Ismerjük a támadás módjait. Némelyek nyálat öklendeznek a sebbe, így azt sok, egymástól eltérő betegség kórokozóival is megfertőzhetik. A modern orvoslás lehetőségeinek ellenére még a fejlett, jóléti társadalmakban is magas a parazitákkal fertőzött emberek aránya. Vannak olyanok, melyek csöndes társként élnek az emberi testben.
Petéiket ürülékkel, vizelettel, köhögéssel, cseppfertőzéssel vagy nemi úton ürítik ki a gazdaszervezetből. Sok esetben a bélrendszerből „kiutaznak” az izmokba (trichinellózis) vagy az agy szöveteibe (toxoplazmózis), megfertőzik a belső nemi szerveket, s ezzel mindkét nemnél terméketlenséget váltanak ki (klamídia fertőzések). Vagy vegyük a spirochétákat (Treponema pallidum), amelyek a vérbajt (szifilisz) időzik elő. Negyedik stádiuma a gerincvelő károsodásához és a beteg megbénulásához vezet. Ide sorolhatnánk a többi nemi és az érintkezéssel, szerves váladékkal terjedő betegségeket (vírusos májgyulladás, citomegalovírusok, herpeszvírusok).
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"286521","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"336","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Íme a leggyakoribb paraziták:
Horogférgek – Ancylostoma duodenale, Necator americanus. Ürülékkel, szennyezett vízzel, gyümölccsel, zöldséggel terjed. Megelőzés: Következetes higiéniával, sterilizált forró italokkal, hőkezeléssel. Lárvák útja: seb-vérkeringéstüdő, légzőrendszer, majd lenyelve a vékonybél. Leletek: rossz közérzet, vérszegénység, hasmenés Elterjedése: trópusi éghajlat, meleg és nedves környezet. z Trichinózis – Trichinella spiralis – féreg. Nyers, nem eléggé sült, főtt vadhússal, disznóhússal terjed. Megelőzés: sütéssel, főzéssel, hőkezeléssel Lárvák útja: emésztőrendszerizmok-szív-agyszövet. Ott keletkeznek a borsókák, a hólyagférgek. Leletek: láz, hasfájás, hasmenés, majd izomfájdalmak, szívproblémák és a központi idegrendszer panaszai Elterjedése: ahol a levadászott állat fertőzött, és a húsát nyersen fogyasztják. Nagy általánossággal külföldön terjed.
Orsógiliszta – Ascaris lumbricoides. A fertőzés nyers, nem hőkezelt gyümölccsel, zöldséggel terjed. Megelőzés: sütés, főzés, hőkezelés Lárvák útja: légzőrendszerben fejlődnek ki, kiköhögjük, a nyállal lenyeljük, majd a vékonybélben telepednek meg. Leletek: láz, gyengeség, hányás, hasmenés, halálos kórképeket is okozhatnak.
Klamídia – Chlamydia trachomatis – baktérium (sejten belüli parazita). Nem biztonságos szex, zuhanyzó, szauna, illemhely használatával terjed. Megelőzés: biztonságos nemi együttlét, higiénia. A fertőzés útja: szerves nemi váladék, mely apró sebeken át fertőz. Leletek: belső nemi szervek gyulladásai (anyaméh, petefészkek, prosztata, és a teljes urogenitális rendszer gyulladása), terméketlenség, izom- és egyéb csontrendszeri fájdalmak.
Chlamydophilla pneumoniae, baktérium. Cseppfertőzéssel kerül a tüdőhólyagokba, ott elszaporodik. Megelőzés: az immunrendszer erősítése (a népesség 6080%-a fertőzött). Látens állapotban várakozik az immunrendszer legyengülésére. Leletek: A légutak gyulladásai, tüdőgyulladás, izomfájdalmak, csontfájdalmak, kimerültség.
Pszitakózis – Chlamydophilla psittaci – baktérium. Fertőzött madarak ürülékével, tollaik porának belélegzésével terjed. Megelőzés: az immunrendszer erősítése és a fokozott higiénia betartása. Leletek: atipikus tüdőgyulladás, akár a méhlepény gyulladása, így a magzat is veszélybe kerül. Kötelező a lelet bejelentése.
Kullancsok családja – Ixoidae – Ixodes ricinus. Fűről, alacsony bokrokról, növényekről melegvérű állatokra terjed. Megelőzés: megfelelő öltözékkel, alapos ellenőrzéssel, kullancsriasztóval. Leletek: vírusos agyhártyagyulladás, Lyme-kór, bakteriális fertőzés (boreliózis).
Schisostoma – vérmétely, mikroszkopikus nagyságú féreg. Széklettel vagy vizelettel szennyezett ivóvízzel terjed. Megelőzés: a higiéniai szabályok betartása, a szennyezett víz elkerülése, a víz forralása, hőkezelése. Leletek: a vörös vérsejtekkel táplálkozik, így vérszegénységet, továbbá bél-, máj-, urogenitális betegségeket és veseelégtelenséget vált ki. Trópusi, szubtrópusi területeken található, ahol a mocsarakban hüllők élnek. Ürülékükkel, vizeletükkel jut az ivóvízbe.
Toxoplasmosis – Toxoplasma gondii – baktérium. Macskaürülékkel (homokozó, ürülékkel szenynyezett élelmiszerek) terjed. Megelőzés: következetes higiéniával, az immunrendszer erősítésével. Fertőzés útja: a baktérium az emberi sejtekben élősködik, ám átvihető a fertőzés a magzatra is. Egész életre fertőzöttséget okoz, ezért a felnőtt népesség ellenanyagot termel ellenük. Leletek: lázzal járó betegségek, a szem, az agy, a szív és a nyirokmirigyek károsodása. A magzat fertőzöttsége jelentős fogyatékossághoz vezet.
Ruhatetű – Pediculus humanus corporis. Fertőzött ruhával, ágyneművel, cipővel, drapériával, függönnyel terjed. Megelőzés: higiénia, a ruhák 100 C-fok feletti hőkezelése – vasalása. Leletek: a hastífusz terjesztője (Salmonella typhi), ezenkívül a következő betegségek kiváltója: kiütéses tífusz, sejtparazita rickettsia, ötnapos láz. A fejtetű (Pediculus capitis) nem okoz semmiféle betegséget. z Fonálférgek – Wuchereria bancroti, szemféreg – Loa loa. Fertőzött vízzel a sérült bőr sebein keresztül, vérszívó rovarokkal terjed. A féreg elzárja a nyirokereket.Megelőzés: higiéniai intézkedésekkel, rovarriasztók alkalmazásával. Leletek: A medinai féreg bőr alatti sebekbe másodlagos fertőzéssel kerül. Nekrózist (szövetelhalást) okoz. Elterjedése: Szudán, Nigéria, Etiópia
Wuchereria – vérszívó rovarokkal terjed, a nyirokcsomókat támadja meg. A féreg elzárja a nyirokereket, ezáltal a felhalmozódott vizenyőtől hatalmasra duzzad a végtag – elefántkór.
Szemféreg – vérszívó rovar csípése útján támad. Szem- és bőrgyulladást okoz.
Galandféreg – Taenia solium. Gyakori a horgas fejű galandféreg. Megtermékenyített petéi a kikelés után horgas fejű, lárva állapotú embriókat tartalmaznak. Ezek átfúrják magukat a bélfalon és a vérárammal eljutnak a belső szervekbe, ahol megtelepszenek, hólyagféreggé, azaz borsókává alakulnak. Nagyon veszélyesek, ha az agyban, a szemben, az izmokban alakulnak ki. Ezt az állapotot neurociszterkózisnak nevezzük, mely évente akár 50 000 ember halálát is okozhatja. A szerzett epilepszia legfőbb kiváltói szintén a hólyagférgek. A leletek a megtámadott szervek és rendszerek károsodásaiból indulnak ki.
Napjainkban az egzotikus utak nem ritkák. Anyagi lehetőségeiknek köszönhetően sokan eljuthatnak olyan vidékekre, ahol az őslakosság immunrendszere ugyan ismeri, az európai turista viszont nem ismeri a parányi támadókat. Így nem is tud hatékonyan védekezni az ottani veszélyes betegségekkel szemben. A legegyszerűbb védekezés a személyi higiénia szigorú betartása. Ha lehet, akkor a könnyen mosható, hámozható, tökéletesen tisztán fogyasztható gyümölcsöt válaszszák az apró termésű, nehezen tisztítható helyi ínyencségekkel szemben. Így tudunk legjobban védekezni a piszkos kezek útján terjedő fertőzések ellen. A rovarriasztó készítmények célja a mászó és repülő vérszívó rovarok távol tartása. Ilyen készítményt mindenképpen vigyünk magunkkal, mert nemcsak a szúnyogcsípés, hanem a malária ellen is megvéd bennünket. Fontosnak tartom, hogy felelősséggel viszonyuljunk az alkalomszerű nemi együttléthez és megfelelően védekezzünk. Tegyünk meg mindent azért, hogy az élménygazdag kirándulásról felesleges „ajándékot” ne hozzunk haza.
Dr. Balázs Tibor
A szerző az aneszteziológia, az intenzív medicina és az akupunktúra szakorvosa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.