Diákok tízezreire vár életének nagy fordulata: tanulóból foglalkoztatottá fognak válni. És ha akadnak is, akik nyomban önmaguk gazdái lehetnek, vagy – az ellenkező végletet tekintve – nem találnak munkahelyre, a többségnek bizony azt kell megtanulni, hogyan telnek egy átlagos felnőtt napjai.
Padsorokból a munka világába
Ezzel az alapigazsággal valójában akkor néz szembe az ember, amikor bezárult mögötte az alma mater, az adott iskola kapuja és a munkahely megkeresése az új feladat. Nem könnyű ez még annak sem, aki a nyári szünetekben, esetleg a tanulás mellett dolgozott. Igaz, a kutatások azt igazolják, hogy ők könnyebben lépnek munkába, vagyis az olyan fiatal, aki nem először találkozik munkahellyel, hamarabb helyezkedik el. Ezért is tartják a szakemberek jónak, ha a megfelelő életkort elért tanulók a szünetekben, majd később a tanulás mellett is dolgoznak.
MÁS EZ AZ ÉLET
Mégis a valóságos munkába állás számtalan buktatójával és olykor riasztó fegyelmével, számos újdonságával akkor ismerkedünk meg, amikor már teljes értékű munkaerőként kerülünk a munkaerőpiacra és helyezkedünk el munkavállalóként. Diákként, a nyári szünetekben gyakorolt alkalmi munkák révén, automatikusan nem szerezhettünk elégséges tapasztalatokat sem a munka belső természetéről, rendjéről, sem a munkahelyi struktúráról, a munkatársakkal, felettesekkel való együttműködésről.
A kellő bizonyítvány mellett szerencsétől is függ, no meg persze a családi, rokoni, baráti kapcsolatoktól, hogy azonnal rátalálunk-e a számunkra megfelelő munkahelyre. Ám azt látni kell, hogy eszményi állapotokkal aligha találkozunk, az illúziók és a való világ szembeállítása kijózanító. Egyes pszichológusok szerint a pályakezdőknél úgynevezett ráébredési sokkot is előidézhet annak felismerése, hogy a munka megerőltetőbb, mint, amilyennek az iskolapadból látszott. Sokan nehezen viselik, ha idejüket mások osztják be, a munka fegyelme szigorúbb, mint az iskoláé, az alá- és fölérendeltségi viszonyok korlátozzák az önállóságot és az sem mellékes, hogy a napi munka után kevés idő marad a pihenésre, szórakozásra. A következmény: csalódottság, elkeseredés, erősödő depressziós hajlam lehet. A fiatalok között jócskán akadnak olyanok is, akik – talán ezt látván – igyekeznek húzni az időt, kibújni a munkába állás kényszere alól, s amíg csak lehet, a szülők anyagi támogatását élvezve, felelőtlenül, bohém módon élnek. Fennáll annak a veszélye, hogy ilyen fiataloknak kisiklik az élete: a drog, ital, bűnözés, öngyilkosság leselkedik rájuk.
Az egészséges és reális gondolkodás szerint az út az iskolából a munkába vezet. Ám számolni kell sajnos korunk egyik súlyos tényével is, a munkanélküliséggel. A kitartó munkahelykeresés, a túlzott válogatás helyett a reális kompromisszum segítheti ennek a valós nehézségnek a leküzdését. (m, he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.