Rimaszombattól alig negyedó-rányi autózásra, Nagybalog és Perjés közt húzódik egy körülbelül tizenegy hektárnyi, szinte érintetlen, védett terület, a Veresharaszt.Több tucat, kétszázötven évesre becsült kocsányos tölgyet és csertölgyet, vagy azok maradványait őrzi ez a hely.
Őstölgyek és kékcsókák birodalma
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_14429927604053_127.jpeg.webp?itok=HPxRs8k9)
Rimaszombattól alig negyedó-rányi autózásra, Nagybalog és Perjés közt húzódik egy körülbelül tizenegy hektárnyi, szinte érintetlen, védett terület, a Veresharaszt.
Több tucat, kétszázötven évesre becsült kocsányos tölgyet és csertölgyet, vagy azok maradványait őrzi ez a hely. Aki itt sétál, az ritka és szép európai szalakótákat is láthat.
Famatuzsálemek temetője
Különösen ilyenkor, kora ősszel nyújt pompás látványt az 1974 óta védett területként jegyzett Veresharaszt. Pár perc séta után máris feltűnnek az első hatalmas fák. Mintha Tolkien híres történetében lennénk, a Gyűrűk urában, olyan méltóságteljesek, még holtukban, pusztulásukban is. Itt sétálgatva bárki megtalálhatja a maga Szilszakáll, Hamariberkenye vagy Bükkbél névre keresztelhető tölgyfáját, az Európában legelterjedtebb tölgyek, a kocsányos és csertölgyek egyedeit. A még élő negyedévezredes fák koronája akár ötven méter magasba is felnyúlhat, de a halott, lassan pusztuló csonkok is huszonöt harminc–méter magasak. Van köztük még mindig termést hozó és évtizedek óta folyamatosan korhadó is, az elmúlt évek viharaiban több, már elpusztult ősfa meggyengült törzse kidőlt, természetes hidat építve a védett területen átfolyó kis vízmosások felett. Az utánpótlás serényen növekszik, a régi tölgyes helyén fiatal bükkfák és tölgyek növekednek. Tövükben számos gombafaj is megtalálható, de gyakoriak itt a kártékony taplógomba fajtái és az egyéb farontó gombák is.
Madárdal pihentetőnek
Ebben a Veresharaszt nevű erdőben óvatosan sétálgatva gyakorta láthatók legelésző őzek, szarvasok, sok a madár is. A terület, részben az őshonos tölgyfajták, részben pedig az itt fészkelő, Európa talán egyik legszebb madarának is mondható európai szalakóta, népies nevén a kékcsóka miatt kapott védettséget. A kékcsóka rejtőzködő madár, óvatos séta, kitartás, szerencse és messzelátó kell ahhoz, hogy az ember kékcsókát lásson itt. Nekem mindössze egyszer sikerült az elmúlt fél évtized rendszeres sétái alatt. Az európai szalakóta élettere szűkül, ezért is lenne fontos, hogy fészkelőhelye védett legyen. A rovarokat, csigákat, madárfiókákat zsákmányoló szalakóta testhossza 30 centiméter körüli. Repüléskor szárnyfesztávolsága 50–70 centiméter is lehet. Nagyon feltűnő, élénk színű tollazata van. A kifejlett madár feje, nyaka, hasának oldala élénk zöldeskék, háta ugyan gesztenyebarna, de farkcsíkja bíbor színű. A kékcsóka nevet azért kapta, mert szárnyfedői és evezőtollai is a kék szín árnyalataiban pompáznak. Lesből támadva vadászik, hosszabb távon pedig lassú, erőteljes szárnycsapásokkal, egyenes vonalban repül. Gyakorta hallható a Veresharaszt erdejében kissé recsegő hangja. Fészkét vagy partfalakba, vagy, mint a Veresherasztban, vén fák odvába rakja.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.