Oroszok Varsóban

A Varsóban élő oroszok közt sok a felsőfokú végzettségű, orvosok, közgazdászok, újságírók, táncosok, még diákok is – írja a Zycie Warszawy. Az egyik fiatal orosz lány, Tatjana Medvegy például lengyel levelezőpartnere bíztatására jött Varsóba. Észak-oroszországi szülővárosában hihetetlen a nyomor – mondja.

Előfordult, hogy két-három napig nem volt mit enni. Nem sokkal Varsóba érkezése után lengyel barátnője az Egyesült Államokba távozott.

Tatjana gyerekgondozó lett egy varsói családnál, de becsapták, egyszerre pénz és lakás nélkül maradt. Már a hazatérésen gondolkodott, amikor egy ismeretlen lengyel férfi segítséget ajánlott. Három hónap múlva férjhez megy hozzá.

Reméli, a frigy hozzásegíti a lengyel állampolgársághoz, és így talán a sorsa is jobbra fordul.

Vlagyimir Kirjanov az egyetlen lengyelországi orosz nyelvű újságot, a Warsavszki Kurir Rosszijszkijt szerkeszti már tíz esztendeje. Maga írja a cikkeket, szervezi a reklámokat, és viszi nyomdába az anyagot. Az újság 40 groszba kerül, anyagi haszon nincs belőle, Vlagyimir a moszkvai lapoknak küldött tudósításokból tartja fenn magát.

„Az oroszok és a lengyelek szinte elfelejtették egymást” – mondja. Valaha létezett a Kultúra és Tudomány Intézete, ma csak a maradványa működik az orosz nagykövetség mellett. Az orosz éttermek is eltűntek.

Ki emlékszik arra, hogy mikor járt utoljára valamilyen neves orosz művész Lengyelországban? Senki se törődik ezekkel a kapcsolatokkal. Azért létezik egy hely Varsóban, ahol az orosz kultúra még fellelhető. A Gagarin utcai Szláv Központot Jan Zawrocki vezeti. Itt kulturális esteket rendeznek, köztük orosz témájúakat is, a nagykövetség mellett működő Orosz Kultúra és Tudomány Intézete közreműködésével. Van benne könyvesbolt, olvasóterem, s hamarosan megnyílik a könyvtár is.

A Varsói Egyetemen 34 orosz diák tanul, köztük egy csecsen. Az egyetem elégedett velük, szorgalmasak, tehetségesek. Néhányuknak lengyel gyökereik vannak. Csaknem valamennyien szívesen maradnának Lengyelországban, de ez csak keveseknek sikerül közülük. Nem könnyű munkát, tartózkodási engedélyt szerezni.

Valerij Mazepcsik, a Nagy Színház szólótáncosa nyolc éve él Varsóban. Szentpétervárott végezte a balettiskolát, majd Grúziában dolgozott. Lengyelországba egy barátja, a szczecini színház balettoktatója hívta meg. Fellépett néhány előadásban, felfigyeltek rá, így került Varsóba. Kezdetben gondjai voltak a nyelvvel, de ma már jól beszél lengyelül.

Gyermekei lengyel iskolába járnak, az oroszt idegen akcentussal beszélik. Valerij itt akar maradni, de ez nem olyan könnyű. Feleségével többször folyamodott állampolgárságért, eddig még mindig elutasították.