Orosz kisebbség: lettek lesznek?

Az itteni orosz kisebbség a Szovjetunió felbomlása után egyfajta jogi vákuumban találta magát, a független Lettország ugyanis nem biztosította számukra automatikusan az állampolgárságot. A többségükben hontalanná vált lettországi oroszok – akik közül sokan egész életükben itt éltek – úgy érzik, sérelmeik most csak tovább bővülnek. A lett oktatási minisztérium szerint ugyanis az új tanévtől kezdve a tárgyak 60 százalékát az orosz iskolákban is lettül kell oktatni. Bár a jogszabályt az államfő aszszony is aggályosnak találta, a törvényhozás második olvasatban is rábólintott.

Aljona Gausa számára a hontalanútlevél volt az első hivatalos dokumentum, amelyet már a lett hatóságoktól kapott. Az irat leginkább egyfajta tartózkodási engedélyhez hasonlítható. Tulajdonosának ugyan jogában áll Lettország területén élni, de mivel nem állampolgár, sem a közügyekbe nincs beleszólása, sem közalkalmazásban nem állhat. Gausa asszonyt nyugdíjasként a megszorítások nem nagyon zavarják. A szigorú állampolgársági és nyelvtörvény azonban alaposan próbára tette az orosz– lett viszonyt az ország határain belül és kívül egyaránt. Az ország politikai élete nemcsak hagyományos értelemben bal- és jobboldalra, hanem etnikai alapon is megosztott. Moszkva pedig azzal vádolja Lettországot, hogy az orosz kisebbség erőszakos asszimilációjára törekszik.

Riga azzal védekezik, hogy fél évszázados orosz elnyomás után, amelynek következtében a lettek jóformán saját hazájukban is kisebbségbe szorultak, kénytelenek radikális eszközökhöz folyamodni a lett nyelv és kultúra védelmében.

– Arról van szó, hogy itt gyökeresen eltérő álláspontok ütköznek egymással, és bizonyos mértékig mindkét félnek igaza van – állítja a tavaly őszi választásokon legtöbb szavazatot szerzett Új Éra párt főtitkára. – Lettország ötven esztendeig idegen megszállás alatt élt, és jogunk van minden szempontból helyreállítani a szuverenitásunkat. Tudjuk persze azt is, hogy az itt élő oroszok többsége ebben személyesen nem vétkes. Az európai normák szerint ez egy abnormális helyzet, de a lett állam történelme sem nevezhető normálisnak. Bár Lettország gyakorlatilag kétnyelvű állam, Riga belvárosában sétálgatva – leszámítva a bankok hirdetéseit és az étlapokat – egyetlen orosz nyelvű feliratot sem látni. A törvény értelmében ugyanis tilos például az utcaneveket cirill betűkkel is feltüntetni. – Nekünk itt nincs szükségünk egy második Brighton Beachre – állítja a jogszabály „szülőatyja”, Dzintars Abikis képviselő, New York orosz bevándorlók által lakott negyedére célozva. – Lettországban még a kilencvenes évek elején felszámoltuk a kétnyelvűséget, és a lettek aligha örülnének, ha most újra megjelennének az orosz nyelvű táblák.

Nyikolaj Neidlands, a baloldali Harmónia Párt elnöke, akinek ősei több mint egy évszázada költöztek a balti országba, egyetért Orlovval. – A kilencvenes évek közepén alaposan áttanulmányoztam az állampolgárságért folyamodókkal íratott tesztet. Állíthatom, hogy több olyan kérdést is találtam, amelyre egyszerűen lehetetlen válaszolni. A háttérben primitív nacionalizmus áll. Az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy az oroszok érzékeljék: nem látják szívesen őket – mondja.

A lett migrációs hivatalban elismerik, hogy voltak hibák, ugyanakkor hangsúlyozzák: 1998-ban liberalizálták a vizsgát. – Bárki folyamodhat állampolgárságért, és biztosíthatom arról, hogy nem különösebben nehéz letenni. A gondot immár nem a teszt, hanem az akarat vagy motiváció hiánya jelenti az orosz kisebbség részéről – vélekedik Janis Kaganovic, az úgynevezett honosítási tanács elnökhelyettese. Érvelésében van igazság, hiszen nehéz lenne tagadni, hogy az itt élő oroszok jelentős része nem is akar állampolgárrá válni. Sok fiatalember számára a hontalan státus kényelmes és automatikus menedéket jelent a kötelező katonai szolgálat alól. Másokat rokoni, üzleti szálak kötnek az anyaországhoz, és kényelmesebb és olcsóbb vízum nélkül a hontalanútlevéllel utazni, mint a lett passporttal hetente szaladgálni az orosz beutazási engedélyért. Akadnak olyanok is, akik egyszerűen sértőnek találják, hogy különböző hivatalokhoz kell folyamodniuk egy olyan papírért, amit a lett szomszéd egyszerűen megkapott.

Egy másik ismerős, Jurij viszont egyelőre nem döntött. A fiatalember nemrég fejezte be a középiskolát, és még nem tudja, hol folytatja tanulmányait. – Ha orosz egyetemre megyek, akkor jobb hontalannak maradni. Ha viszont Nyugaton akarok továbbtanulni, akkor egyszerűbb lettnek lenni – vallja.

A nagypolitika szintjén azonban teljesen más logika érvényesül. A lett politikusok jelentős része attól tart, hogy ha túl sok oroszt honosítanak, annak komoly politikai következményei is lehetnek. Az orosz kisebbséget képviselő Párt az Emberi Jogokért a tavaly őszi választások eredményeképpen a második legnagyobb parlamenti párt Lettországban. – Sok lett fél attól, hogy ha az orosz kisebbség is szavazati jogot kapna, akkor megváltozhatna az eddigi Nyugat-barát kurzus, és az ország újból Moszkva felé fordulna. Mások attól tartanak, hogy az orosz kisebbség politikai befolyásának erősödésével az orosz nyelv hivatalos állami nyelvvé válna, és az itt élő oroszok számára végképp értelmét vesztené megtanulni lettül – mondja Nils Muiznieks migrációs miniszter.

Talán éppen ennek a félelemnek tulajdonítható, hogy az oktatási tárca „2004 reform” elnevezéssel az új tanévtől kezdve a már említett módon megpróbálja korlátozni az orosz iskolákban az anyanyelven oktatható tárgyak számát.

Gausa asszonyt – már csak életkoránál fogva is – nemigen érdeklik az iskolaügyek. Az idős hölgy 1959-ben ment férjhez egy letthez, és azóta Rigában él. – Számomra az egyetlen igazi probléma, hogy a nyugdíjam mindössze 55 lat (körülbelül 3600 korona). Mellesleg a szomszédasszonyomnak, aki született lett, egy fillérrel se több. Vele nagyszerűen kijövök, és eszünkbe se jut, hogy ki milyen nemzetiségű.

Riga, 2003. június