Örökség és lelkiismeret

Jókai szülővárosa az én és családom szülővárosa is. Ez a város már rég nem csak Jókairól, Lehárról, Selye Jánosról, esetleg Harmos Károlyról híres. Itt térnék rá Örökség című írására, ha szabad hozzászólnom, bizony elgondolkodtatott! Az álmatlan éjszakákról és gyötrő kétségekről, lelkiismeretről már kár is szólnom.

Mondja, állt már úgy kórházi ágy mellett, hogy a halált is ott érezte valahol nagyon közel? Amikor csak kavarognak a gondolatok, a megválaszolatlan kérdések, a tehetetlenség érzése? Egyszer csak csodával határos módon velünk marad az, akiért aggódunk, akit szeretünk, féltünk. A doktor úr közli: a betegnek napi 24 órás felügyeletre van szüksége, tessék dönteni, van rá három napja!

Döntöttünk. Választásunk a Náruč nyugdíjasotthonra esett 2004. január 16-án. Felelősségem teljes tudatában húgom nevében is ki merem jelenteni, nem bántuk meg!

Erika, szívemből kívánom, ne kelljen senkinek megismernie az érzést, amíg egy döntés megszületik. Édesanyám sem így képzelte, két gyereket nevelt egyedül. Mi, a lányai meg főleg nem, de a sors már csak ilyen, bizony kiszámíthatatlan! Most, ha szabad röviden a tapasztalataimról. A reggeli toalett, a heti fürdés, hajmosás, ágyneműcsere még soha nem maradt el. Napi ötszöri étkezés, gyógyszerosztás, orvosi ellátás. Szakorvoshoz nővéri kísérettel szállítják a betegeket. Az alapellátás 5300 korona, ehhez az összeghez adódik még a gyógyszerek ára, így közelíti meg a végöszszeg a 6000 koronát.

A gondoskodást nem lehet pénzben mérni, a nővérkék, az ápoló személyzet és az otthonban dolgozók munkájáról keresve sem tudnék rosszat mondani. Naponta másfél-két órát töltök az otthonban, sokat látok, tapasztalok. Tisztelettel és hálával beszélhetek csak áldásos munkájukról, türelmükről, emberségükről.

Kedves Erika! Sajnálom, hogy rossz, szomorú tapasztalattal szembesült, de hol maradt a bátorsága? Ön általánosított. Helyesebbnek találnám, ha nevén nevezné az érintett intézményt, így segíthetne a hozzátartozóknak: Tessék jobban figyelni az ápoltra!

Erika és sorstársaim, azt kívánom, sose kelljen szorongva, rossz érzéssel távozniuk egészségügyi intézményből, ahol hozzátartozóinkat ápolják.

Bohunyiné Gergely M. Judit,

Komárom