Olcsó és halálos eszköz

A biológiai fegyver legnagyobb előnye az olcsósága. Az előállítási költség messze ennél a fegyverfajtánál a legkisebb. További, az alkalmazása mellett szóló tények:

tárolóhelyeinek felfedezése nagyon nehéz, körülményes;

a megelőzés, védekezés és gyógyítás lehetőségei korlátozottak;

csak az élőerőre veszélyes, nem semmisíti meg a különböző építményeket és berendezéseket, így a csapást szenvedett körzetet megfelelő védőeszközök és intézkedések alkalmazása után azonnal meg lehet szállni;

biológiai harcanyaggal alakítható ki a legnagyobb kiterjedésű hatásterület;

nagy a pánikkeltő hatása a lakosság körében;

a rejtett alkalmazás lehetősége itt a legnagyobb.

E tömegpusztító fegyverfajtának azonban megvannak a maga hátrányos tulajdonságai. Közülük a legfontosabb, hogy hatásossága nemcsak az alkalmazott anyag tulajdonságaitól függ, hanem az ökológiai és meteorológiai viszonyoktól is. ĺgy a hatás meglehetősen bizonytalan. Problémát jelent még a lappangási idő, mert bizonyos időnek el kell telnie mire a harcanyag kifejti hatását, és a betegség első tünetei megjelennek. Ez csökkenti az alkalmazás taktikai értékét azok számára, akik azonnali eredményre törekednek. Az alkalmazásnál számolni kell a retroaktivitás (visszahatás) veszélyével is, ezért fel kell készülni arra, hogy a saját csapatok is fertőződhetnek.

Összességében az adatok azt bizonyítják, hogy a korszerűen vezérelt nagyhatósugarú rakétatechnika – amely ötvöződik az aeroszol technika eredményeivel – a biológiai harcanyagokat mind stratégiai (hadműveleti), mind harcászati szempontból egyenrangúvá tette a többi tömegpusztító fegyverrel.

Az inkapacitív (időleges cselekvőképtelenséget okozó), vagy a rövid lappangási idejű halálos kórokozók a megfelelő alkalmazás esetén (pl.: spray tartály) taktikai (harcászati) fegyverként is számításba vehetők.

A párizsi vegyifegyver-konvenciót 1995 végéig ugyan 159 ország aláírta (ebben kötelezettséget vállaltak, hogy nem használják vegyi fegyvereiket, illetve készleteiket 10 éven belül megsemmisítik), de – többek között i az Arab Liga tagállamai mindmáig távol tartották magukat. A megsemmisítés hosszadalmas és költséges volta miatt biztos, hogy néhány országban (például a Szovjetunió utódállamai) nem tudják tartani a határidőt.

Az 1972. április 10-én 140 ország által aláírt és 1975. március 26-án életbe lépett a biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezményt (Biological Weapons Convention – BWC) teljesíteni kívánók vállalták, hogy nem fejlesztenek, állítanak elő és raktároznak, vagy még megelőző, védelmi, valamint békés céllal sem szereznek be az indokoltnál nagyobb mennyiséget a tömegpusztító fegyverek és azok alapanyagainak ezen típusaiból (lásd kapcsolódó írásunkat). Paradox módon a biológiai fegyverek elterjedése egyre nagyobb méreteket öltött. A helyzet a BWC-aláírók IV. konferenciája (Genf, 1996) sem változott.