Nepál a menekülők és a kivándorlók földje

Ha nem megy a boltod, tedd ki az USA Zöld Kártya-lottó reklámját az ablakba – ez az új jelszó a szűk katmandui utcákon. Úton-útszélen ajánlják a szépségszalonok a „harmatpakolás” mellé, a telefonos boltok egy távolsági hívás után, a fűszeresek az indiai curry megvételénél azt, hogy segítenek a jelentkezésben a híres lottóra, mely évente milliók reménye szerte a világban.

Az USA ugyanis évente 50000 zöld kártyát (letelepedési engedélyt) sorsol ki az arra jelentkezők között. Nepálban sajnos nagy üzlet ez, mert mindenki menne el innen. A fiatalok arról álmodoznak, hogy kint éljenek, míg szüleik arról, hogy gyermekeik fogják egyszer őket eltartani. Ezért aki tud, minőségi oktatásba fektet gyermekei számára, hiszen itt – nyugdíj hiányában – a gyermek kötelessége idős szüleiről gondoskodni. Az állami iskolák csapnivalóak, a legsötétebb kommunista időkben sem volt olyan didaktikus az oktatás Magyarországon, mint itt, most. A minőségi (azaz magán-) oktatás pedig pénzbe kerül, vagyis pont a gazdagabbak engedhetik meg maguknak. Az amerikai egyetemi tanulmányok drágák, az már a kiváltságosok privilégiuma.

Amíg a városokban a szülők gyermekeiket tanulásra buzdítják, addig az ország középső, „alacsonyabb” részén (2000–3000 méter magas hegyek közt) az apukák egy nehéz kosarat raknak fiuk hátára és futtatják őket. A híres Gurkha regimentbe való bekerülés ezen fiatalok egyetlen reménye, ehhez azonban igen kemény fizikai teszteket kell kiállniuk. Évente több visszautasított jelentkező veti le magát egy szikláról hazafelé menet.

Azért vannak a kivándorlásnak kellemesebb módszerei is. A turistaidényben igen sok túravezető úgy jön vissza az Annapurna-trekről, hogy megvan a jegye Európába. A kis nepáliak nagy sármőrök: évente több mint ezer házasság köttetik így – igen sokszor érdekből.

A turistákat különben is állandóan kérdésekkel bombázzák, „csak beszélgetni akarok, angolt gyakorolni” mondják néha. Csak valahogy az a beszélgetés mindig oda lyukad ki: hogyan lehetne elmenni innen.

Az ország jelenlegi helyzetének tükrében nem csoda a nagy kivándorlási vágy. Egy külföldön élő családtag sokszor egész rokonságot lát el. A sok hazaküldött cent és penny még az állam büdzséjén is igen markánsan megmutatkozik: az ország harmadik legnagyobb bevételi forrását teszik ki a kintről hazaküldött pénzek. A nagy tülekedésben az az érzésem, hogy még a lámpát is elfelejtenék lekapcsolni, ha mindenki elhagyja az országot.

Környezetemben Magyarország lett a forró célpont. Az ötvenéves fogorvos Budapesten szeretne tanulni, a fiatal bolttulajdonos kérdezi, van-e zöldhatár az Európai Unió és Magyarország között. Vigyáznom kell, mit mondok Hungériról. A minap a vonaton a szokásos honnan jössz kérdésre a szokásos válasz, majd a szokásos csönd. Végül megszólalt a velem szemben ülő katonatiszt: „Miről híres Magyarország?” Mivel beszélgetőpartnerem az indiai hadsereg kommunikációs tisztje volt, átugrottam a Piroschka-tsikós-puszta álromantikus trojkáját és megemlítettem a kultúrát, a sok Nobel-díjat, a jó borokat. Megint csönd. Úgy láttam, átgondolta, ezek közül ő hova illik bele. Majd felnézett és megkérdezte, lehet-e szőlőt szedni Magyarországon?

Valahogy megkerültem a válaszadást, majd a beszélgetés jelentéktelenségbe fulladt. Azóta találkoztam orvostanhallgatóval, buszsofőrrel, aki szívesen cserélné fel tanulmányait Villány lejtőiért.

Az egyetlen pozitívum az egészben az, hogy egyre többen követelik az állami oktatás minőségének javítását, egyre többen fektetnek idegen nyelvekbe. Egyre többen járnak iskolába, ami rá is fér a 40 százalékos analfabétizmussal küszködő országra. Mindez az ország külfölditőke-befogadóképességét növeli.

Sokszor Amerika igen jótékony hatással van a gyerekek, fiatalok hozzáállására. Valahogy sehogy sem sikerült bejuttatnunk a szemetet szedő utcagyerekeket az iskolába. Nem akarták feladni az utca szabadságát, de vele a bizonytalanságot, a betegségeket, a hideget sem. Egy napon megkérdezték, hogyan lehet kimenni Amerikába. Kézenfekvő volt a válasz: ha tanulsz és lesz egy jobb állásod, meg tudod rá keresni a pénzt. Azóta már ketten az iskolapadot koptatják.