Napóleonnak gyomorrákja volt

A száműzött francia császár 1821-ben hunyt el Szent Ilona-szigetén. Már az eredeti boncolási jegyzőkönyv is gyomorrákot állapított meg a halál okaként, de később szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy a császár nem természetes halállal távozott az élők sorából, hanem megmérgezték.

A Nature Clinical Practice Gastroenterology and Hepatology című folyóiratban most megjelent átfogó orvosi tanulmány szerint perdöntő bizonyíték szól az eredeti diagnózis mellett. A mérgezést látszólag alátámasztó adatokat sorra megcáfolják a szerzők.

Az összeesküvés-elmélet támogatói szerint egyes nagy hatalmú emberek – franciák, angolok, esetleg ezek együtt – annyira féltek Napóleon szökésétől és Franciaországba való visszatérésétől, hogy nem átallottak tenni ez ellen. A legelterjedtebb elképzelés szerint az excsászárt lassan megmérgezték a borába vagy az ételébe kevert arzénnal. Napóleon hajának elemzésekor valóban magas arzénszintet találtak a hajszálakban, de az elmélet ellenzői erre azt mondják, hogy esetenként a kor orvosságai, sőt még a hajápoló szerei is tartalmazták ezt a mérgező elemet.

A rejtély megoldásához az új tanulmányban részt vevő nemzetközi csapat felhasználta a legmodernebb orvosi eljárásokat. Elemezték Napóleon orvosainak feljegyzéseit, családjának kórtörténetét, valamint a szemtanúk beszámolóit, amelyek közül néhány csak mostanában került napvilágra.

A kutatók a történelmi adatokban nem találtak semmit, ami arzénmérgezésre utalt volna, például a szívben ilyen esetben megfigyelhető bevérzések. Ellenben meggyőző bizonyítékokat találták a gyomorrákra: gyors súlyvesztés, szemcsés anyaggal teli gyomor, ami a gyomor-bélrendszeri vérzés jelzője, és rábukkantak egy perdöntő bizonyítékra is.

A 19. századi orvosok részleteztek egy nagy károsodást a száműzött gyomrán. Miután összevetették a régi leírásokat 50 ártalmatlan fekély és 50 rosszindulatú gyomordaganat képével, a kutatók megfogalmazták a következtetésüket.

„Nagy szövetszaporulat volt a gyomorkaputól annak kijáratáig” – mondta egy közleményben Robert Genta, a Texasi Egyetem patológus és belgyógyász professzora, a most megjelent cikk vezető szerzője. „Legalább tíz centiméter hosszú lehetett. A méret önmagában is arra utal, hogy a károsodás rosszindulatú daganat volt.”

Genta kijelentette: „Ez az elemzés azt támasztja alá, hogy ha esetleg szabadon engedték volna a császárt, vagy megszökött volna a szigetről, végstádiumú állapota akkor is megakadályozta volna, hogy újra jelentős szerepet játsszon az európai történelem színpadán. Még a mai kezelések mellett is egy éven beül meghalt volna.” (ngo)