Napenergia érkezik az űrből

Napenergiával a Földön energiát termelni nem lehet túl hatékonyan, bár 1984-ben a nemzetközi szabadalmak között bejegyeztek egy a napsugarak energiáját 70%-os hatékonysággal átalakító eszközt, amelynek azonban mind a mai napig nyoma sincs. Valószínűleg soha sem létezett, és mára a csoda napelem szabadalmi jogai is lejártak.

A XXI. században azonban a nagy hatékonyságú, napenergiát hasznosító erőművek építése sokkal közelebb áll a valósághoz, mint 20 évvel ezelőtt. Amerikai kutatók ma már a napelemek újabb generációjának kifejlesztésén fáradoznak. Olyan napelemekre kell itt gondolnunk, amelyek nem a Földön, hanem az űrben gyűjtenék össze a napból érkező energiát.

A hatékonyság – az energiaátalakítást tekintve – a mai napelemek Achilles-sarka, ám erre a fejlesztők olyan megoldást találtak, hogy az új napcellák, már a fény nem látható tartományaiban érkező sugárzást is felhasználják.

De nem is ez a legfontosabb újítás a NASA számára végzett napelem-fejlesztői munkában, hanem az, hogy a nagy hatékonyságot remélhetőleg a méretek radikális csökkenésével együtt valósítják meg. Az űrbeli napelemek következő generációját ugyanis Föld körüli pályán elhelyezendő naperőművekbe, illetve a NASA jövőben épülő (?) űrállomására szánják. Ezek esetében, mivel a kilövés költségei igen magasak, nem mindegy, mekkora szerkezeteket kell az űrbe juttatni. A tudósok egészen újszerű megoldásokat is alkalmaznak a még fejlesztés alatt álló napelemeiknél. A napelemek tulajdonképpen a rakott palacsintára emlékeztető (bár annál lényegesen vékonyabb) szerkezetűek lesznek, amelyekben a napelemfilm rétege alatt kapnak helyet, például a szén nanocsövek, valamint a szemcséhez hasonló kvantum pont félvezetők. Ezzel biztosítható, hogy az összeszerelve óriási méretű napelemek szállítása ne okozzon akkora nehézségeket, mivel a napelemek működéséhez szükséges technikai eszközök is a tényleges napcellák közé integráltak.

A kutatók úgy vélik, a közeljövőben ez a megoldás már kifizetődővé teszi a napelemes erő-művek űrbejuttatását, sőt, ha ez az új megoldás működőképesnek bizonyul, akkor az a kristályokon alapuló napcellák korának végét is jelentheti. Ha a technológia beváltja a hozzá fűzött reményeket és valósággá válik az űrbe telepített naperőművek jövőképe. De a fejlesztés várhatóan az űr felfedezésének folyamatát is felgyorsítaná, hiszen megoldható volna az újabb űreszközök hatékonyabb energiaellátása, de akár más bolygókon, holdakon az emberi, vagy ember irányította tevékenységekhez szükséges energia biztosítása is. (rit, nasa)