Muravidék kulturális központja: Lendva

A Muravidék területe a középkorban még mocsaras, lápos vidék volt. Ennek szépségéről így ír Varga József A lendvai vár kapitánya című regényében: „Élvezték a lápvilág összetettségét, a növények sokszínű tarkaságát,… a magasba ívelő fehérfüzek teknőket érlelő vastag-odvas törzseit,… és mindent, mindent, ami a Mura menti környéket széppé, gazdaggá, vonzóvá, elbűvölővé és csábítóvá teszi.” Ma már kevés helyen fogadja ilyen táj az ide látogatót. Már a 19. század elején elkezdődött a folyók szabályozása. Békésen csordogál Lendván keresztül a medrébe szorított Lendva-patak is.

Lendvai látogatásaim során elbűvöl a város fekvése: a lankás dombokra felfutó gondozott szőlősorok megnyugtató látványt nyújtanak, a Lendva-hegy tetején kilátó nyújtózik az ég felé. E terület régóta lakott, a 12. századtól a német Hahold nemzetség uralta, akik a 14. századtól alsólendvai Bánffy néven (szlavón bánsági cím birtokosaként) töltöttek be udvari tisztségeket. Vásártartási, pénzverési jogot is elnyertek: I. Ulászló király uralkodása idején 1441-től majd húsz évig élhettek az utóbbival. Az itt vert pénzérméken jelent meg először a Szent Korona, az apostoli kettős kereszt és az árpádsáv együttes ábrázolása.

A vár a török harcok idején nem került az ellenség kezébe. A Bánffy család kihalta után a Nádasdyak, később a Bánffyak női ágán az Esterházyak tulajdona lett. A 18. században bővítették: L alakja tisztelgés volt Lipót császár előtt.

A reformáció egyik központja katolikussá vált, 1751-re megépült a Szent Katalin-templom. A Népújság – a szlovéniai magyarok hetilapja – október közepén tudósított a lendvai Szent Katalin-plébániatemplom tatarozásának körülményeiről. A falak vizesedése – a Lendva-hegyről lezúduló esővíz miatt – állandó probléma volt. Ennek megoldásán fáradoznak, a külső munkálatok keretében mélyen körbeásták a szent hely körül a földet. A belső munkálatok is hallhatóan folytak, az állagmegóvás mellett műemlékvédelmi feladatokat is végeztek. A templom mellett Szent István szobra áll.

A Bánffy-várkastély, a Lendvai Galéria és Múzeum – amelyben egykor Mátyás király s felesége, Beatrix is megfordult – jelenleg kiállításoknak ad otthont. Lendva és a vár történetét hosszú folyosón elhelyezett tablókon és termekben ismerhettük meg, egyebek mellett a Hadik-múmiához kapcsolódó mondákat, tényeket is. A hányatott sorsú mumifikálódott holttestet a Szentháromság-kápolnában őrzik, a néphit a híres törökverő Hadik Mihály kapitányt tisztelte benne, akibe Bánffy Piroska szerelmes volt. Amikor a nemes leány kedvesének haláláról hírt kapott, levetette magát a vár tornyából. Ám kutatások bizonyították be, hogy a koporsó egy ugyancsak Hadik Mihály nevet viselő utód múmiáját rejti, aki Hadik Andrásnak, a híres huszártisztnek az édesapja volt.

A vár különleges, több ezer pillangót bemutató szobájában a tárlók előtt a látogatók hosszasan elidőztek, engem azonban riasztott – bár rendkívül látványos volt – a sok, gombostűre feltűzött lény.

Az emeletre vezető lépcsőházat ügyesen kihasználták az ismeretterjesztésre: falain Lendva híres szülötteinek és a településhez kapcsolódó nevezetességeknek a fotója és élettörténete látható. Például az 1530-ban itt született Kultsár Györgyé, akinek művei a történelmi Zala megyében s a mai Szlovénia területén az első nyomtatott könyvek voltak. A prédikátor, iskolamester Bánffy Miklós elkötelezett híve volt, így Postilla című alkotását neki ajánlotta. A cím a latin „post illa verba” latin szavakból származik, szó szerint azon ige után, azaz az evangélium felolvasása utáni beszédre utal. Az Alsólendván 1896-ban született Pataky Kálmán operaénekes a világ több színpadán alakított tenorszerepet. Az Amerikában elhunyt művészről A hős tenor címmel film is készült a Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiójában. Hadrovics László nevéhez személyes emlékek kötnek. A híres szlavista által összeállított orosz–magyar szótárt igencsak gyakran forgattam tanulmányaim során.

Zala György szülőháza már nem látható, múzeumi festményen fedezhettem csak fel. A 19–20. századi emlékműszobrászat kiemelkedő alakjának emlékét a vármúzeum emeletén külön szoba őrzi. A szobrász alkotásait egy világ csodálja: a budapesti Hősök tere bronzszobrai részben az ő keze alól kerültek ki. Számomra legkedvesebb az Erzsébet híd lábánál, a budai oldalon elhelyezett Erzsébet királyné alakja.

A vár egy galéria szerepét is betölti: a padlástérben az alkotótáborok szobrait, míg a pincében érdekes fotókiállítást nézhettem végig, az udvaron meghökkentő alkotások, a Hegesztett világ különböző fémtárgyakból konstruált formái fogadtak.

A Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása című kiállítás hangulatosan állít emléket a város fejlődésének a Fő utcán. A 19. század a község felvirágzásának időszaka volt, a környéken téglagyárak, gőzmalmok épültek, 1835-ben megnyílt Muravidék első gyógyszertára, 1867-ben állami hivatalok nyitották meg kapuikat. 1890-től már vasút kötötte össze a várost fontosabb csomópontokkal, 1904-től pedig az esernyőgyár adott munkát a helyieknek.

A magyarság megmaradását szolgálja a szintén a Fő utcán található Magyar Nemzeti Művelődési Intézet, s annak keretében a Bánffy Központ: galéria, irodalmi kávéház, könyvesbolt, rendezvényterem. A járvány miatt csak online programokat, versenyeket szerveznek, például a 13–18 éves iskolásoknak írásbeli megmérettetést „Muravidéki magyar értékek nyomában” címmel. A Bánffy Napok rendezvényhez személyes élményem is fűződik: jó pár évvel ezelőtt férjem tartott előadást az akkori televíziós munkájáról, jómagam pedig arról a katolikus közösségi mozgalomról, amelynek részese voltam.

A Makovecz Imre által tervezett művelődési és színházépülettel szemben áll a rendezvénytérként, kiállítóteremként helyrehozott zsinagóga. Informatív tablókon mutatják be a Muravidék és Lendva zsidóságának történetét. A város fejlődésében jelentős részt vállaló polgárok közül a II. világháború kataklizmáit kevesen élték túl. A szent tér karzata a nők számára épült. A lendvai zsidókat Hosszúfalu zsidó temetőjében helyezték örök nyugalomra. A bejárat felett héber nyelvű felirat olvasható: „Íme én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek.” (Ez 37,5) Több sírkövön szerepel az „Ausvic” szó. Leszármazottak nem lévén, kevés a megemlékezés tradicionális köve, többnyire virágokat láthattunk a sírokon.

Lendva egyedülálló látványossága a 304 méter magasban, a Lendva-hegyen épített Vinárium kilátótorony. A torony tetejéről négy ország felé nyílik kilátás. Szerencsénkre tiszta időben csodálhattuk meg a lendvai domboldalakon hullámzó, őszi színekben pompázó szőlősorokat is. A mellvéden több város távolságát olvashattuk le: Budapest például 222 km-re, Sopron 124 km-re fekszik innen. A közeljövő fejlesztési terveiben szerepel: a Vináriumhoz drótkötélpályával is fel lehetne jutni. Ezzel a turisztikai fejlesztéssel a helyi lakosok, a szőlőtulajdonosok nem igazán tudnak azonosulni.

A bortermő vidék dombjain sorakoznak a pincék és a borházak. Csak elvétve találni régi építésűt, újjá, nagyobbá „varázsoltak” kísérik a Lendva-hegyre felkanyargó utakat. E táj főleg a fehérborok vidéke. Ehhez kapcsolódva hadd idézzek egy pár sort egy bordalból: „A lendvai híres lányok a csárdába mind eljárnak. / Éjfél táján megy érte az anyja, sodrófával veri haza…” A Cuk családi borház-panzió vendégeiként megtapasztalhattuk a kulturált vendéglátást, megcsodáltuk az ízléses berendezést, megkóstoltuk a fehérbor mellett a vöröset is, sőt a saját előállítású finom pezsgőt is.

Lendva környéke is rejteget látnivalókat. Dobronakon tájház, kézműves ház, orchideafarm várja a látogatókat, a híres hímes tojások is láthatók. A közeli Bakonaki-tó partján vezető erdei úton számozott energiapontok mellett haladtunk el. A zarándokhely Szent Vid-kápolna melletti gyógyforrás vizét a fából faragott Blagodejnik törpe őrzi, aki a néphit szerint ott él, ahol jó energiákat érez.
A már említett Népújság gyermekmelléklete, a kedves címet viselő Kelepelő – híres magyar felfedezőket bemutató sorozata után – most a Muravidéki Magyar Értéktár egyes elemeit tárja elénk. Például a szoknyás harangot: még három faluban, Göntérházán, Kámaházán és Pincén állnak. Az értéktárba tartozik a tökmagolaj is. Egykor téli, közös munka volt a tökmagok pucolása, ma már más technológiával sajtolják a finom salátaízesítőt. Régebbi időkből fennmaradt érték az úgynevezett Bánffy-kehely, melyet 1608-ban adományozott Bánffy Kristóf várúr a plébániának.

A Muravidék tagadhatatlanul finom étke, gasztronómiai jelképe a kenyérhelyettesítő perec, kissé megmelegítve igazi ínyencség. A hagyományos a fonott, kerek forma. A háziasszonyok féltve őrzik saját receptjeik titkát, éppúgy, mint a rétesét. Úgy tartják, a szívüket is belesütik, azért finom. Lendva nevezetes rendezvénye a Bográcsfeszt. Ilyenkor háromféle húsból – sertés, marha, vad – készülő egytálételeket főznek a bogrács 2011-ben felavatott fővárosában.

Csermák Judit