Műkincseket tárolhatnak a svájci katonai bunkerekben

 

A kapu egy használaton kívüli katonai bunkerbe vezet, amelynek valaha lőszerek raktározására szolgáló légkondicionált termeit ma a műalkotások őrzésére eszményien alkalmas létesítményként kínálják a potenciális vevőknek. Több ilyen bunker meg is vásárolható.        A Luzerni-tó közelében található, 57 éve épült bunker ára 386 ezer svájci frank (több mint 90 millió forint), és valamelyest csökkentheti a glóbusz különböző pontjain élő gazdag vevők által különösen kedvelt, Genfben található legnagyobb művészeti páncélteremben őrzött műalkotások számát. Az utóbbi létesítményt egyrészt az általa nyújtott nagy biztonság, másrészt az teszi népszerűvé a műkincsek tulajdonosai körében, hogy a genfi adómentes zónában található: mintegy 100 milliárd dollár értékű műalkotást tárolnak ott, és még több befogadására is van benne hely.    Előre nem látott új kockázat     Ám a biztosítók - attól tartva, hogy a létesítményben tűzvész keletkezhet vagy olyan rablótámadás célpontjává válhat, mint amilyen nemrég a rotterdami Kunsthal Múzeumban történt - folyamatosan emelik az újonnan elhelyezendő képek biztosítási díjszabását, vagy akár el is utasítják, hogy biztosítási szerződést kössenek rájuk.    "Egy elővigyázatos biztosító pontosan tudni akarja, hogy mekkora kockázatot vállal egy adott helyen - magyarázta a Reuters brit hírügynökségnek Nick Brett, a művészeti biztosítás terén világelsőnek tekintett AXA Art Insurance biztosító ügyvezető igazgatója. - A genfi szabadkereskedelmi zóna páncéltermében iszonyú tömegű műalkotás található, és biztosítóként arra is gondolnunk kell, hogy ne halmozzunk fel mindent egyetlen helyre."    Becslése szerint az utóbbi három évben kétszeresére nőtt a festmények biztosításának a költsége ebben a létesítményben. Richard Nicholson, a Willis biztosító egyik ügynöke úgy véli, hogy azok a beruházók, akik egy kisebb értéktömeget őrző helyen tárolják a műalkotásokat, akár 50 százalékkal olcsóbban köthetnek rájuk biztosítást.    A genfi biztosítási gondok, amelyekhez hasonlóval szembesülnek a világ más speciális tároló helyei is, egybeesnek azzal a jelenséggel, hogy a kiszámíthatatlan részvény- és kötvénypiacokról menekülő befektetők újabban képeket vásárolnak, és megfelelő tároló helyet keresnek számukra. A műalkotások felfelé kúszó árai miatt mind több művet tárolnak, következésképpen a raktározás költsége is emelkedik. "Mindez növeli a páncéltermekben felhalmozott művek értékét, ami előre nem látott új kockázatot teremt a biztosítási üzletágban" - fejtette ki Enrique Liberman, a New York-i Art Fund Association elnöke.    Az értékes művek koncentrálódásának kockázataira egy 2004-es londoni tűzvész is felhívta figyelmet. A lángok egyebek között Damien Hirst és Tracey Emin egyes műveit is elemésztették, mintegy 20 millió font (hozzávetőleg hétmilliárd forintra rúgó) kárt okozva a biztosítóknak.     A bunkerek kész megoldást kínálnak     A művészeti beruházások növekvő vonzerejét jól mutatja, hogy a 2000-es évtized közepétől kezdve egyre több képzőművészeti befektetési alap jön létre. Liberman közlése szerint ma már mintegy 45 ilyen alap létezik összesen egymilliárd dollár értékű tőkével, és több más is előkészületben van. Ezek a befektetési formák komoly szerepet játszottak abban, hogy a 2008-as bankcsőd után a globális művészeti piac magához térhetett. A talpra állás jele, hogy májusban 120 millió dolláros rekordáron adták el Edvard Munch A sikoly című képének egyik változatát.    Nicholson feltárta, hogy az aukciós házak és a képkereskedők tavalyi összesített eladásai becslések szerint 55 milliárd dollárt (több mint 12 billió forintnyi összeget) tettek ki, ami megközelítette a válság előtti, 60 milliárd dolláros rekordot. A műkincseket tároló cégek új létesítmények építésével reagáltak a váratlan fejleményre. A genfi szabadkereskedelmi övezetben működő egységet bővítik, Luxemburgban pedig 2014-re ütemezték be egy új tároló átadását.    A használaton kívüli svájci bunkerek azonban kész megoldást kínálnak, annál is inkább, mivel az alpesi ország eleve nagy tapasztalattal rendelkezik a gazdag emberek vagyontárgyainak diszkrét kezelésében és a műalkotások őrzésében.    A Swiss Data Safe cég, amely a svájci Amstegben található, már sikeresen raktárrá alakított át egy katonai létesítményt. Az eredetileg a svájci kormány számára - atomháború esetére - épített óvóhelyen ma festményeket, aranyrudakat és számítógépes adatokat őriznek. A példa ragadós: a brit Tate Galéria egyes festményeket a Londontól délnyugatra lévő Hampshire területén egy használatból kivont rakétatárolóban helyezett el. Szakértők szerint egy bunker megvásárlása és átalakítása olcsóbb is lehet, mint új specializált páncéltermet építeni.     Sok biztosító számára lenne katasztrófa     Svájcban számos használaton kívüli katonai létesítmény található: egy részük a II. világháború idején egy esetleges náci támadás esetére épült, majd a hidegháború idején létesültek továbbiak atomóvóhelyként.     A Szovjetunió összeomlása után számos bunkert takarékossági okokból bezártak, az utóbbiak közül kerülnek ki a most eladásra kínált alpesi létesítmények. A Luzerni-tó mellett lévő bunker értékesítését intéző Armasuisse kormányügynökség novemberben fogja összesíteni és értékelni a beérkezett ajánlatokat. A világon évente fizetett biztosítási díjak összege mintegy 600 millió dollár. A nagy kifizetések ritkák, rendszerint a festmények szállításakor keletkezett alkalmi károkkal vagy az olyan balesetekkel függnek össze, mint amilyet Steve Wynne kaszinótulajdonos okozott, amikor a könyökével véletlenül átszakította egy saját tulajdonában lévő Picasso-kép vásznát...     Ám az, hogy ma már sok milliárd dollár értékben halmoznak fel műalkotásokat alig néhány helyre, rádöbbentette a biztosítókat, hogy akár egyetlen káresemény is semmivé teheti egész évi bevételüket.     "Ha valamelyik ilyen tárolóba repülőgép csapódna, az sok biztosító számára lenne külön katasztrófa" - vélekedett Robert Read, a Hiscoxtól.