Moszkva mára ismét frontváros lett

Háromnegyed év tuzszünet után Moszkva újból frontvárossá vált. A hangulat háborús: az orosz fovárosba vezeto utak mentén a rendorök a gumibotjukkal idegesen hadonászva állítanak félre minden nem moszkvai rendszámú teherautót. A pályaudvarokon a különleges belügyi egységek katonái egyik kezüket a gépkarabély elsütobillentyujén tartva ellenorzik a Kaukázusból érkezok okmányait. A tusinói reptér légvonalban ugyan jó kétezer kilométerre található Csecsenföldtol, a szakadárok azonban a hét végi újabb véres bombamerénylettel emlékeztették a moszkvaiakat arra, hogy ebben a háborúban a távolság önmagában nem véd meg.

A brutális tusinói merénylet mindössze egy nappal azután történt, hogy Putyin elnök október elejére kituzte a helyi elnökválasztást a szakadár köztársaságban. Bár a terroristák ezt elore aligha tudhatták, az idozítés mégis szimbolikus.

Moszkva, amely több mint tíz éve nem tudja megoldani a konfliktust, a márciusi sikeres népszavazással a háta mögött és az októberi elnökválasztás sikerének reményében úgy véli-vélte, megtalálta a rendezés kulcsát. A referendum a béke – hirdette a felirat a fél évvel ezelott a grozniji foutcán. A referendum nem béke – adta meg a „csattanós” választ a tusinói robbanás.

Az orosz logika abból indult ki, hogy a központilag manipulált referendummal a népakarat mintegy megerosítette a szakadár köztársaság Oroszországhoz tartozását. Az ezt követo elnök- és parlamenti választások pedig lehetové teszik, hogy ne kelljen tárgyalóasztalhoz ülni a szakadárokkal. Hiszen Maszhadov csecsen elnök elvesztette legitimitását, az újonnan megválasztott, Moszkvához hu helyi politikai elit tagjaival pedig ki lehet majd egyezni. lgy, legalábbis papíron, az év végén esedékes orosz választások elott lezárható a csecsen konfliktus. Tusino után azonban újra világossá vált, hogy egy-két kérdéses legitimitású népszavazás kevés a csecsenföldi politikai bomba hatástalanításához.

Még akkor is, ha Moszkva az elmúlt hónapokban kétségtelenül több fontos külpolitikai-propaganda gyozelmet aratott a „csecsen fronton”. Eloször is sikerült megszabadulnia Lord Juddtól, az Európa Tanács csecsen ügyekben illetékes jelentéstevojétol. Judd, aki néhány héttel ezelott éppen a referendum elokészületeinek ellenorzése ügyében járt a helyszínen lesújtó véleménnyel tért vissza. A brit politikus szerint a voksolást el kellett volna halasztani, mivel a fegyverek árnyékában aligha lehet demokratikus voksolásról beszélni. Az ET azonban nem hallgatott Juddra, aki le is mondott posztjáról. Az orosz diplomácia további sikerként könyvelheti el, hogy az Egyesült Államok az év elején három csecsen szervezetet is terroristának minosített.

A csatanyerések azonban nem fedhetik el a tényt, hogy Moszkva magát a háborút elvesztette. Mégpedig a legfontosabb fronton: nemcsak a csecsenek, hanem az oroszok szívében és fejében is. A társadalom belefáradt a – kisebb-nagyobb szünetekkel – majdnem tíz éve tartó háborúba. Tavaly osszel a közvélemény-kutatások eloször jelezték: az emberek többsége (60 százalék) a béketárgyalások megkezdése mellett van. A társadalmi hangulatváltozást érzékeli a politikai elit is. Miközben nem is olyan régen a vezeto politikusok közül szinte kizárólag Grigorij Javlinszkij, a liberális Jabloko párt vezetoje szorgalmazta a megegyezést, ma már olyan konzervatív és óvatos politikusok is az eddigi csecsen politika megváltoztatásának szükségességérol beszélnek, mint Jevgenyij Primakov volt miniszterelnök, vagy Arkagyij Volszkij, a gyáriparosok szövetségének elnöke.

A gyozelmi jelentések ellenére Moszkvának ugyanis a csecsen ellenállást legfeljebb meggyöngítenie sikerült, de megtörnie nem. Tusino azonban nemcsak orosz, hanem csecsen szempontból is tragédia. Az ilyen akciók csak arra jók, hogy megtorpedózzák az amúgy is csak csigatempóban haladó alkufolyamatot. Putyin elnök ma már akkor sem ülhetne le a tárgyalóasztalhoz, ha történetesen akarna. Ellenkezo esetben olyan benyomás keletkezhetne, hogy a Kremlre a terror eszközeivel nyomást lehet gyakorolni. Tusino igazi drámája, hogy az oroszokat és a csecseneket még az eddiginél is kilátástalanabb helyzetbe sodorta. Ma Csecsenföldön egyetlen dolog bizonyos: a kegyetlen háború folytatódik.

Moszkva, 2003. július