Mossák a Kreml csillagait

A soros komplex műszaki karbantartás részeként az alpinisták, akárcsak a gondos háziasszony az ablakot, tisztítószeres oldattal, puha ronggyal és sok munkával szabadítják meg a csillagot a rárakódott koromtól, és kifényezik a rézzel borított fém részeket.

Ilyen karbantartásra rendkívüli esetektől eltekintve néhány évente kerül sor, s ekkor kicserélik az esetleg megrepedt - vagy éppen villámcsapástól megolvadt - üveglapokat is, de az illetékesek szerint most remek állapotban vannak a csillagok.
    A Kreml falában lévő 20 eltérő formájú bástya a XV. századi felépültétől kezdve védelmi célokat szolgált, később azonban közülük többre torony került. Ezek legtöbbjét a cári címerben szereplő sas díszítette, de 1935-ben a sasokat leszerelték, s öt bástyára vörös csillagot helyeztek. A legkisebb - 3 méteres - a Vodozvodnaja bástyán van, a Borovickaján 3,2, a Troickaján 3,5, a Nyikolszkaján és a legismertebb Szpasszkaja bástyán 3.75 méteres díszeleg. 
    Az eredeti csillagok vázát rozsdamentes acélból készítették, rézzel borították, s csiszolt urali féldrágakövekkel rakták ki, de azok hamar megkoptak az időjárás viszontagságaitól, ezért már egy évvel később lecserélték a borítást három rétegű, különleges üvegre. Belül fehér tejüveg réteg biztosítja az éjjel-nappal égő, 2-5 ezer wattos lámpák fényének egyenletes eloszlását, s azt, hogy a külső rubinüveg vörösnek, s ne feketének tűnjön.
    A csillagok erős szélben forognak, hogy jobban bírják a nyomást, mindegyikhez van hűtőberendezés, mivel a lámpák sok hőt termelnek, mindegyikhez vannak felvonó berendezések, és mindegyik belsejébe is el lehet jutni. A csillagok berendezéseinek működését egy központi ügyeleti szobából ellenőrzik folyamatosan. 
    A csillagokat 1945-46-ban leengedték a földre a generálozáshoz, azóta azonban minden munkát a magasban végeznek el rajtuk.