Mitől okosodtak őseink? ##5#

Általános vélekedés, hogy őskori elődeink a szárazföld belsején éltek és a növények mellett főleg emlősök húsával táplálkoztak. Az efféle étrend azonban nem magyarázza meg, hogy vajon egyszerre miért kezdett szaporodni az ősember agyállománya, amikor a hasonló koszton élő rokonai, a majmok agya nem fejlődött ilyen arányban.

A kanadai Quebec város Sherwood egyetemén kutató Stephen Cunnane az amerikai antropológiai társaság St. Louis-i éves tanácskozásán új elméletéről tartott előadást. Szerinte ugyanis az emberi agy fejlődését az gyorsította fel, hogy őseink – akik természetesen vizek közelében éltek – nagy arányban fogyasztottak kagylót, békát, madártojást, halakat, hüllőket is. Állítását alátámasztják Kathy Stewarts kanadai régész jelentései. Ő Afrikában a már ősembernek tekinthető homo habilisek lakhelyeinek feltárásakor meglehetősen sok helyütt akadt halcsontokra, szálkákra, halak fogyasztására utaló jelekre. Azon a vidéken él a törpeharcsa (pontosabban közeli rokona, a csíkos farkashal), amelynek testében egész évben, az ikrarakás idején pedig különösen dús a zsírtartalom, és sok az agy fejlődéséhez nélkülözhetetlen jód is.

A halakban megtalálható telítetlen zsírsavak fontosak az agy fejlődéséhez, mert energiaforrásként táplálják a növekedésével arányosan mind energiaigényesebb agyat. Amely testünk súlyából csak két százalékkal részesedik, működése azonban energiánk egyötödét igényli, csecsemők esetében pedig annak háromnegyedét. Az újszülöttek testsúlyának 14 százalékát teszi ki a zsír, amit a szervezet aztán energiává alakítva használ a működéséhez.