Barátság.
Milyen a jó barátnő? Van barátság nő és nő között?
A legjobb barátnők üres fecsegéssel töltik idejüket, elcsábítják egymás férjét, kedvesét, becsapják egymást. Megtörténhet mindez, de ugyanúgy megtörténhet a férfibarátságban is. Tehát a barát és barátnő fogalmát is egyenjogúsítani kellene, sőt alábbi írásunkból az is kiderül, mennyivel jobban kötődnek és többet kapnak egymástól a barátnők, mint a barátok.
Verena Kast német pszichoterapeuta a női barátságokról írt könyvében az intenzív kötődés biztonságot adó voltát tartja a nők közötti kapcsolatok legfontosabb elemének.
A szerző pszichoterápiás gyakorlata folyamán sokszor tapasztalta, milyen fontosak a nőknek a barátnőik.
Két szociálpedagógust kért fel arra, hogy 100 nővel interjút készítsen a legjobb barátnőm- legjobb barátnőim témáról. Kiegészítésül húsz férfival is készítettek interjút, melyben arról kérdezték őket, partnerüknek vannak-e a jó barátnőik, s előfordul-e, hogy irigylik a barátnők kapcsolatát.
Általánosságban elmodhatjuk, hogy a legjobb barátnőikkel meghitten, otthonosan érzik magukat a nők, védetten, biztonságban, elfogadottan, még akkor is, ha olyasmit tesznek, amit barátnőjük nem igazán ért meg. Lehetnek gyöngék és erősek egymás társaságában, számíthatnak egymásra a jó és rossz napokban, nyíltan önmaguk lehetnek anélkül, hogy színlelniük kellene, anélkül, hogy szerepeket játszanának, terük nyílik arra, hogy újra, meg újra felderítsék, kik is ők, milyenek is lehetnek még. És mindehhez öröm, jókedv és jó közérzet társul.
A beszélgetésekhez sok idő kell. A lényeg mindig az, hogy a nők megfogalmazzák, amit éreznek, tapasztalnak, és elmondják valakinek, aki érdeklődéssel hallgatja. Tehát, ami itt lejátszódik, korátsem traccsparti, ahogy oly gyakran csúfolják, hanem igazi beszélgetés, amelyben két ember megbeszél valamit, két ember meghallgatja egymást – és mind a kettő legalábbis tisztázza a maga álláspontját, de lényeges új szempontokkal is gazdagodhat.
Az interjúalanyokat megkérdezték, mit jelent számukra a barátnőjük. A válaszok 74 százalékában szerepel az a kifejezés, hogy bíznak egymásban.
Segítség a mindennapok ügyes-bajos dolgaiban: fontos eleme ez minden barátnőkapcsolatnak. Lehet gyakorlati segítség: a barátnők vigyáznak egymás gyerekeire, együtt készítenek el egy nagyobb egyetemi munkát, jobb körülményeket szorgalmaznak a gyerekek iskolájában, vagy lehet beszélgetés, amelynek jóvoltából önmagukon segíthetnek.
A barátnőket tehát olyan kapcsolat fűzi össze, amelyben konkrét szolidaritást tapasztalnak.
Válaszaikban gyakran említették a barátság szorongásoldó hatását: kevesebb a szorongás az életükben, mert jó barátnőik vannak. Akinek több bizalmas barátnője van, kevésbé hajlamos a derpesszióra.
„Az empátia teszi, hogy egy nővel sokkal gyorsabban szót lehet érteni, nem kell előkészíteni a dolgot, fáradságosan megmagyarázni, hoszszas kertelés után térni a tárgyra. A barátnőmmel csak összenézünk és máris azonos hullámhosszon vagyunk. A férfi meg mindig pont az ellenkezőjét mondja, mert ő férfiszemszögből nézi a dolgot.“
Ez a fejtegetés elgondolkodtató, de egy régi tétellel találjuk szemben magunkat, hogy a férfi a nő ellentéte, ezt a tételt viszont a pszichológiában, különösen a mélylélektanban, erélyesen elutasítják. A modern mélylélektan célja az, hogy külön-külön írja le a nők és a férfiak pszichológiáját és fejlődési útjait, mindkét nemet a maga erősségeivel és gyengéivel együtt lássuk.
A vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy a férfiak egyetlen emberhez kötődnek, egyetlen érzelmi támaszuk van: a feleségük. A férjes asszonyok a férfiakhoz képest több mint kétszer olyan gyakran találnak érzelmi támaszra a barátságban, kétszer olyan gyakran a rokonaikban és a gyerekeikben. A nős férfiak stresszhelyzetekben csak a feleségükre támaszkodnak. Még az elvált férjek életében is a fő segítő a feleségük.
Újabb asszimetriát találunk tehát a nemek között. A férfi nyilvánvalóan sokkal megértőbbnek érzi aszszonyát, mint a nő a férfit. Ez érthető is, ha a nő ugyanakkora figyelemmel és empátiával hallgatja meg, ahogyan a barátnőjét szokta. Hiszen a nő meghitt kapcsolatra vágyik, így ha már nem kölcsönös a figyelem és a megértés, legalább ő odafigyel a párjára, meghallgatja, vele érez.
A nő érzelmileg ellátatlan, s ennek súlyos kihatásai lehetnek. A nő kevesebb érzelmi támogatást kap partnerétől, mint amennyit ő nyújt, a támogatás egyensúlya felborul, ráadásul a nő túlságosan belemerül gyermekei, barátnői és rokonai érzelmi támogatásába, neki azonban kevés támogatás jut. Ilyenkor csüggedés és depresszió fenyegeti. A férfiak gyenge pontja az önmagukhoz való viszony, nemigen értik saját magukat, talán nem is nagyon törekszenek rá.
Manapság azt tapasztaljuk, hogy idealizálják a barátnők kapcsolatát az erről szóló könyvekben, cikkekben. Ezért a harag és csalódottság, mikor a nők mégsem jönnek ki olyan jól egymással – mintha minden nő mindegyiknek barátnője lenne! A barátnők legfontosabb szerepe azonban az, hogy segít megtalálni saját, nem másodlagos önazonosságukat, és teret nyit, ahol a nő megélheti valódi énjét, megtapasztalhatja, ki is ő, ha kiszabadul a szerepviselkedések ketrecéből.
A nők barátsága nemcsak a női önazonosság megtalálását és a kölcsönös érzelmi támogatást jelenti, hanem azt is, hogy a jó barátnők között megvalósuló, már évszázadok óta megélt értékeknek modellhatásuk lehet. Olyan kapcsolatminta, amely nem korlátozódik a nőkre. A barátnőkapcsolatban ápolt értékeket általánosabb értékekké lehetne nyilvánítani, és érdemes lenne hangsúlyozni őket, ha igazán azt akarjuk, hogy az emberi kapcsolatok az eleven élet középpontjába kerüljenek. Persze nem azt kell mindenkinek ajánlani, hogy viselkedjenek egymással úgy, mint a legjobb barátnők, ez nem is lehetséges. Ez a kapcsolatforma mindig különleges marad, éppen ez a legjobb barátnők sajátja. Azok az értékek, amelyeket a barátnők ebben a kapcsolatban megélnek, a védettséget, biztonságot adó, fejlődést segítő értékek azonban egy általánosabb kapcsolatkultúra mércéi vagy legalábbis ösztönzői lehetnének.
Ahhoz, hogy egyenértékűként kezeljük egymást mi, nők, s ennek következtében a férfitársadalom is elismerje igazi értékeinket, fel kell ismernünk a női szolidaritás fontosságát, amit a könyv egyik riportalanya a következőképpen fogalmazott meg: „Én örülök, ha a nők sikeresek, ha a szakmában is számítanak, és szolidárisnak érzem magam azokkal a nőkkel, akik a női mivoltukon túl vagy a családjukon kívül, szakmailag elérnek valamit. Annyira így érzek, hogy még az egyik riválisom szakmai sikerének is örültem, pedig az a nő csúnyán viselkedett velem... És büszke voltam rá, hogy a női szolidaritást el tudom választani a személyes érzéseimtől.“
A nők barátságáról szól egy másik könyv is, amely cseh nyelven kapható nálunk Belső kapocs – a barátnő címen.
Az utóbbi két évszázadban, melyek folyamán különféle jogi, hatalmi változások történtek, a nőknek két lehetőségük volt: maradni a hagyományoknál és hagyni, hogy a férfihez fűződő viszonyuk alapján értékeljék őket, vagy átértékeljék, ha a férfiakhoz hasonlóvá válnak.
Ha a férfi a kiindulási pont, elvesztjük a fogalmat, amit a nőiség jelent. Mintha a narancsot az almához próbálnánk hasonlítani, tehát megállapítanánk, hogy a narancs ilyen és ilyen, vagyis nem alma. Határozzuk meg saját magunkat, és vessük el a „nem férfiként” való meghatározásunkat. Nőkkel való kapcsolataink segítségével kialakíthatjuk a nőiség új definícióját, amely nem a férfihez való viszony alapján határoz meg minket.(man)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.