Mikor kezdjük a rendre szoktatást?

A gyermekre minden életkorban jellemző lehet a rendetlenség, amely családi konfliktusokhoz, összetűzésekhez vezethet. A gyermektől – legyen az akár serdülő – nem lehet elvárni, hogy tudatosan rendet tartson a környezetében, ha azt kora gyermekkorában nem tanították meg neki. A rendszeretet képességét a gyermek szülői mintára alakítja ki sok gyakoroltatás és gyakorlás révén.

De hogyan kezdjen hozzá a szülő, hogy rendszerető gyermeke legyen? Bizony ezt már korán el kell kezdeni, mert később már veszett balta nyele. Már csak a zsörtölődés, pörölés vagy akár a kiabálás marad – meg a rendetlenség.

Már az egyéves gyereket is rá lehet venni játékosan a rendrakásra. Ha veszi a fáradságot, hogy játékosan rendet tegyen, akkor ez a későbbiekben nagy segítségére lesz. Hagyja, hogy a gyerek maga döntse el, mit pakol el önállóan – az állatkertet, a vasutat vagy az építőkockákat! Ha ebben megegyeztek, birkózzon meg a gyerek maga a rendrakással! De ne legyen türelmetlen, ha közben újra játszani kezd, mert időre van szükség, míg elég kitartó lesz ehhez a feladathoz! 4-5 évesen a gyereknek már önállóan össze kellene pakolni a játékait. Mindemellett szüksége van a szülő irányítására, hogy áttekinthető legyen a rend. Rajzolhatunk a polcokra, ládákra vidám jeleket, hogy megszokja, hova kell tennie az építőjátékokat, babákat, autókat. Ne hagyja cserben a rendrakásnál! Előfordulhat, hogy egyedül nem birkózik meg a feladattal, és kell az útmutatás. A nyugodt, megértő, szeretetteljes, segítő szülői magatartás ilyenkor ezerszer hatékonyabb, mint a felemelt hang.

Mindenekelőtt a szülőknek kell a saját holmijukat rendben tartani! Az ön által nyújtott példa megfigyelésével tudatosul a gyerekben, hogy mindennek megvan a maga helye. Ha a szülők között különbség van a rendrakás gyakorlatát illetően, akkor biztosra vehetjük, hogy a könnyebb megoldást választja. A rendetlenebb szülő példáját fogja követni.

És még egy törvényszerűség a szülői irányítást illetően: a hangerő, a szülői hatalomra való hivatkozás csak pillanatnyi eredményt hoz. Addig működik az elvárás szerinti gyermeki cselekvés, amíg az erősebb, a hatalommal bíró szülő jelen van. Ha ő nincs a közelben, már nem kell betartani a szabályokat. Persze csak ha magunk miatt akarunk rendet, akkor így is jól működik a nevelés. De ha rendet szerető felnőttet szeretnénk nevelni gyermekünkből, akkor a kényszer helyett a belátásra kell építenünk.

A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa