Miki, Donald meg a nácik

1933-ig Disneynek nem kevesebb mint 104 különböző rövidfilmjét mutatták be német filmszínházak. 1938-ig további 46 – nagyrészt színes – animációs filmmel bővült a választék. A polgári lakosság mellett a hadsereg is lelkes híve volt a Disney-figuráknak. ĺgy például a Göring-féle Condor légió 3. repülőszázada – nem hivatalosan – a Miki egér század nevet viselte: a parancsnok, Adolf Galland gépén egy hatalmas Mickey mouse volt látható, kezében bárddal és pisztollyal, szájában pedig füstölgő szivarral… Minden németek „vezére”, Hitler is lelkes csodálója volt Disney teremtményeinek – olyannyira, hogy propagandaügyi minisztere, Joseph Goebbels rendszeresen szállított neki Disney-filmeket. Hitler ezeket obersalzbergi villájának házi mozijában vetíttette le magának. Goebbels – aki maga is kedvelte a rajzfilmeket – 1937 karácsonyán nem kevesebb, mint 18 Miki egér filmmel lepte meg főnökét, így számolva be az eseményről naplójában: „A Führer nagyon örült a filmeknek. Egészen boldoggá tette ez a kincs, amely remélhetőleg az öröm és a kikapcsolódás óráival fogja megajándékozni őt.”

A Disney-mánia odáig terjedt Németországban, hogy a nácik még „honosítani” is megpróbálták az amerikai rajzfilmmogult. Günther Schwarznak, a filmkamara elnökének megkeresésére Hans Cürlis azt jelentette Berlinbe, hogy a Hófehérke bemutatója alkalmából azt a „határozottan előadott véleményt” hallotta, amely szerint Disney német származású: eredetileg Walter Distlernek hívták, s jó néhány évvel korábban Németországban is dolgozott. Nem sokkal később azután vége szakadt a német vezetés és a kritikusok lelkesedésének. Az 1937-ben elkészült Hófehérke és a hét törpe (Disney első, egész estét betöltő rajzfilmje) németországi forgalmazási jogáért késhegyre menő alkudozás folyt Disney és az Ufa cég között. Az amerikai rendező-producer azonban túl nagy árat kért, amelyet a devizaszűkében lévő III. Birodalom illetékesei nem voltak hajlandók megadni.

Ettől kezdve hivatalos német körök csak fanyalogva, lekezelően emlegették Disney nevét. A Hófehérke kapcsán még azt is a szemére vetették, hogyan merészelt egy „ízig-vérig német mesét” megfilmesíteni. Még rosszabbul járt Disney Fantázia című alkotása, amelyről így írt a Filmkurier 1941 decemberi száma: „Egy zürichi zsidó filmszínházban a minap bemutattak egy új Walt Disney-filmet, amely a Fantázia címet viseli. Ez a film nem egyéb, mint magasztos német kulturális értékek (Bach, Beethoven, Schubert) gicscsé alakítása, amire ebben a groteszk formában csakis az észak-amerikai szellem képes.”

A kritika időpontja csöppet sem mellékes: Pearl Harbor után vagyunk, az Egyesült Államok már hadat üzent a császári Japánnak és Japán szövetségesének, a hitleri Németországnak. A Filmkurier bunkója tehát Disney személyén keresztül nemcsak az ideológiai, de a háborús ellenfélnek is szólt.