Mi köze van az ivóvíz lítiumtartalmának az öngyilkossági ráta alakulásához?

Különféle vegyületeit felhasználják egyebek mellett a kenőzsírgyártásban, kohászatban, pirotechnikában, rakéta-hajtóanyagokhoz, zárt terekben a levegő tisztítására. Telekommunikációs termékekbe is kerül lítium. A bipoláris zavar egy a hangulatra, viselkedésre, érzelmekre ható pszichiátriai betegség – az ebben szenvedők kezelésére leghatásosabb gyógyszerek hatóanyagai is lítiumvegyületek; súlyos depresszió ellen is adhatják – ám csak vigyázva, túladagolása veszélyes mellékhatásokkal járhat. Egyes gyógyszerek szedése esetén nem is adható. Egy a CNS Drugs folyóiratban 2009ben közölt tanulmány sok tünetet említ, amelyek a hosszú távú lítiumkezelésben részesülő páciensek tipikus panaszai, köztük gyomorbélrendszeri fájdalom vagy kellemetlenség, akaratlan remegés, megnövekedett vizelettermelés, ödéma. Azt írják, nefrogén (vese eredetű) diabetes insipidus betegséghez is vezethet. Előidézhet golyvát, ritkán tirotoxikózist, ezek a pajzsmirigyműködés zavarából adódnak. A lítiummal hosszú ideig kezeltek kb. 30 százaléka 4–10 kg-ot hízik. Idegrendszert érintő káros hatásai is lehetnek. Néhány ellenőrzött vizsgálat igazolta, negatívan hat a memóriára, éberségre, reakcióidőre. Ismertek a lítiumos kezeléssel összefüggő halálesetek. Anyatejbe is átjut, de még nem ismert, hogy hosszú távon hatással van-e a csecsemőkre. A jövő autóiban akár ún. lítiumlevegő akkumulátorok is működhetnek (évtizedek óta folynak kutatások-fejlesztések e téren, de ez a technológia még nem teljesen kidolgozott!).

Lítium szinte minden kőzetben és talajtípusban van, ezekből kioldódva a felszíni vizekbe, talajvízbe, tengerbe is bejut. Érthető, eltérő mennyiségben megtalálható zöldségekben, gabonákban, halakban és más húsokban, fűszerekben is. Emberi szervezetbe elsősorban zöldségekkel és ivóvízzel jut. Georgia államban található az USA egyetlen természetes lítiumban dúskáló – 1888 óta palackozott – ásványvízforrása, amely az itt élő indiánok számára évezredek óta szent gyógyvíz, ezt régészeti leletek is alátámasztják. A kevés lítiumot tartalmazó vizek ivása hosszú távon lassítja az öregedést (European Journal of Nutrition, 2011). Érdekesség: a 7UP üdítőital eredetileg másnaposság elleni szerként került piacra 1929-ben, és lítium-citrátos vízzel készült, 1948-tól már nem. Mind több eredmény utal arra, talán megvédhet az Alzheimer-kór kialakulásától, például egy 2008-as spanyol tanulmány (Neurodegenerative Diseases) és egy 2014-es brazil tanulmány (ACS Chemical Neuroscience).

Következzen a címbeli téma. Az angliai Sussex Egyetem kutatói szisztematikusan áttekintették az összes korábbi – Ausztriában, Görögországban, Olaszországban, Litvániában, az Egyesült Királyságban, Japánban és az USA-ban készült – olyan tanulmányt, amelyek összevetették az ivóvízmintákban természetesen előforduló lítium mértékét és az emberek öngyilkossági arányát, és kapcsolatot találtak közöttük. Az említett országokban összesen 1286 régióra, megyére vagy városra vonatkozóan születtek eredmények.

A British Journal of Psychiatry oldalain 2020. július 27-én megjelentetett tanulmányukban a következő megállapításra jutottak: azokban a földrajzi térségekben, ahol az ivóvízben viszonylag magas a lítium-koncentráció, ott ennek megfelelően alacsonyabb volt az öngyilkosságok aránya. Ennélfogva szerintük a vízben levő természetes lítiumnak úgymond öngyilkossággátló hatása lehet.

A fentiekhez a vezető szerző, Anjum Memon professzor kifejti: „Nagyon ígéretes, hogy az ivóvíz magasabb lítiumtartalma öngyilkosság elkövetését gátló hatást válthat ki és képes javítani a közösség mentális egészségét. Az egész világon évente több mint 800 000 ember követ el öngyilkosságot, és az öngyilkosság a 15–24 évesek körében vezető halálok. A Covid-19 világjárvány példa nélkül való időszakában és az ennek következtében előálló mentális egészségi problémák számának megnövekedése miatt egyre fontosabb a közösségek mentális egészségének a javítása, továbbá a szorongás, a depresszió és az öngyilkosság előfordulásának csökkentése.”

Egy másik szerző, Allan H. Young mindezt kiegészítve azt mondja: „Az összes rendelkezésre álló bizonyíték egységbe foglalása és elemzése megerősíti a korábbi, egy helyre vonatkozóan született tanulmányok megállapításait, és jelzésértékű összefüggést mutat az ivóvíz magasabb lítiumszintje és az alacsonyabb öngyilkossági arány között az adott közösségekben. Az ivóvízben a lítium mennyisége jóval alacsonyabb, mint amikor a lítiumot gyógyszerként alkalmazzák, bár a kitettség időtartama sokkal hosszabb lehet, az is lehetséges, hogy már a fogantatás pillanatától kezdve.”

A még teljesebb képért néhány további gondolat Anjum Memon professzortól: „A következő lépések egyike lehet a hipotézis tesztelése randomizált közösségi kísérletekkel, amikor is az ivóvizet lítiummal dúsítják, különösen olyan közösségekben (vagy környezetben), ahol a mentálhigiénés állapotok, az erőszakos bűncselekmények, a krónikus kábítószer-használat és az öngyilkosságok kockázata bizonyítottan magas. Ez további bizonyítékokkal szolgálhat annak a hipotézisnek az alátámasztására, miszerint a lítium közösségi szinten felhasználható lenne ezen állapotok kockázatának csökkentésére vagy leküzdésére.”