Mi jut eszébe a Fico-kabinet első három hónapjáról?

Az első három hónapban a kormánykoalíció a hatalmi pozíciók szétosztására összpontosított. Az első száz napban nyilvánvalóvá vált az új garnitúra tapasztalatlansága. Sokszor rögtönöztek, a személycserék átgondolatlanok voltak, a kormány több területen kereste önmagát. Bebizonyosodtak a kezdeti aggodalmak is, melyek a koalíció létrejöttét kísérték, hiszen az országban szinte egy csapásra valóban megszűnt a nemzetiségi béke. Sajnos, az SNS kormánytagsága következtében változott a társadalmi légkör, s ez az egész megbízatási időszakra rányomja a bélyegét. Gazdasági szempontból száz nap alatt nem tehették tönkre az országot, de sejteni lehet, hogy az egészségügyben, az adó- és nyugdíjrendszerben, a monopóliumokkal szemben sok mindent megváltoztatnak, éspedig a szociális szolidaritás jegyében.

Nevezhető populistának a jelenlegi kormány?

Persze, hiszen populista pártok alkotják. Az SNS és a HZDS a rendszerváltás utáni kemény populisták első nemzedékéhez, a Smer pedig a második generációhoz tartozik. Egyértelműen olyan ígéreteket akarnak teljesíteni, melyek egyedüli célja növelni népszerűségüket.

Ezzel magyarázhatóak egyre magasabb preferenciáik?

Az önálló szlovák állam létrejötte óta a jelenlegi kabinet most először nagyon kényelmes helyzetben van, a gazdaságot kitűnő állapotban vették át, ezért paradox módon elődeiknek köszönhetően most osztogathatnak. Csakhogy a kormány népszerűségéről szóló friss közvélemény-kutatások általában nem a pártok preferenciáit vizsgálják, vagyis a kérdés nem úgy hangzik, a polgár kire szavazna, ha most lennének a választások, hanem legtöbbször úgy, hogy szimpatikusnak tartja-e a kabinetet. S ha osztogat, az embereknek nincs okuk szidni. Vagyis ez alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a pártok tényleges támogatottságáról, de egyelőre viszonylag magas szinten mozognak a preferenciáik is. Ez addig így maradhat, amíg nem hoznak majd valamilyen kevésbé népszerű döntést.

Úgy tűnik, a Fico-Mečiar-Slota triónak kevesebb konfliktusa van, mint az előző koalíciós partnereknek. Tényleg kevesebbet veszekedhetnek, vagy csak jól leplezik?

Jól leplezik, illetve a konfliktushelyzeteket házon belül igyekeznek orvosolni, kevesebb információt szivárogtatnak ki a viták tartalmáról, a Koalíciós Tanács üléseiről. Ilyen szempontból a mostani kormány kevésbé átlátható. Ha abból indulok ki, milyen előélettel és kapcsolatrendszerrel léptek a koalícióba, akkor nem feltétlenül kell sokat veszekedniük, viszont ismerjük a vezérek személyiségét, Mečiar kiszámíthatatlanságát, Slota megnyilvánulásait, noha az utóbbi időben igyekeznek visszafogni magukat. Még folyik a hatalmi pozíciók szétosztása, ami inkább összetartja, mint megosztja őket.

Az első 100 napban erőteljes külföldi kritika is elhangzott, s ezért a kabinet az ellenzéket, főleg az MKP-t tette felelőssé. Mit gondol, folytatódik az ellenségkeresés?

A választások előtt a mostani koalíciós partnereknek egymás között és az akkori kormánypártokkal is komoly konfliktusaik voltak, s természetesen a mostani ellenzék jelentős erőt képvisel. Éles vitákra lehet számítani, az MKP esetében pedig a racionális érvekkel nacionalista szempont is párosul, főleg hogy az utóbbi időben a Smer is egyre inkább közelít az SNS-hez a radikális nézeteivel. Egyelőre nem beszélhetünk rendszerszerű támadásokról, de már tettek kísérletet arra, hogy az MKP képviselőit az ország ádáz ellenségeiként tüntessék fel. Mivel azonban Szlovákia már tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, arról a fajta külföldi ellenségkeresésről, ami Vladimír Mečiart jellemezte, nem beszélhetünk. (sza)