Mi a különbség a kínai és a mi evésmódunk között?

Mielőtt megérkeztem Sanghajba, sokan óvtak attól, hogy ne az utcáról vásároljak magamnak ennivalót. Kelet-Kínában az a hír járta, hogy ott az emberek mindent esznek, aminek négy lába van és nem asztal, és mindent, aminek szárnya van és nem repülő.

Nos, megnyugtathatom az érdeklődőket, valóban mindennemű állatok kaphatóak, de mielőtt felszolgálják a húst, figyelmeztetik az embert, hogy most épp melyik került a lábasba. ĺgy volt ez velem is, amikor egy kínai társasággal voltam hivatalos vacsorára, egyetlen európaiként díszítve az asztalt. Mivel a menü csak kínaiul volt feltüntetve, amire az én csekély tudásom nem elegendő, rá kellett hagyatkoznom a többiekre. Fél órán belül megterült előttünk az asztal. ĺzletes húsfélék, párolt zöldség és az elmaradhatatlan fehér rizs. Nem személyre porciózva, hanem minden egyes ételtípust külön tálon egy, az asztal közepén lévő forgatható üveglapra tettek. ĺgy mindenki hozzájutott ahhoz, amire épp gusztusa volt.

Mielőtt elkezdtünk volna falatozni, az egyik kolléga pohárköszöntőt mondott, és ittunk mindenki egészségére. Nos, elkezdődhet a lakmározás. Gondoltam én. Még mielőtt a pálcikát a kezembe vettem volna, felugrott az egyik hölgy, felemelte a poharát, és Gan Beit kiáltott a mellette lévő személy felé. Nem értettem, mit mond, gondoltam, köszönti rég nem látott ismerősét. Koccintottak, majd folytatták az evést. Még fél perc sem telt el, felugrott a mellettem ülő hölgy, ő is felemelte poharát a mellette levő felé, megint elhadart valamit, ezután mindnyájan felálltunk, biccentettünk, majd ismét folytattuk az evést. Ez így ment félpercenként, míg mind a húsz ember ugyanezt a tevékenységet minden egyes asztalnál ülővel megismételte. Én is sorra kerültem a végén, amikor is az egyik úr sunyorgó mosollyal megjegyezte, hogy koccintani csak sörrel vagy más szeszes itallal lehet, különben nem hat a jókívánság. Mivel a pincér mindig utánatöltött, ha a pohár félig volt, nem állt fenn a veszély, hogy a kóláspoharamat söröspohárra kell, hogy cseréljem. A felkelés és leülés nagyon viccesen hatott rám, mivel így soha nem volt alkalmam, hogy a pálcikával nagy nehezen megtartott rizst vagy húsdarabot sikeresen a számhoz is emeljem. De fél óra múlva és pár söröspohár után a kollégák arca pirosra váltott, és a fel-felkelés is egyre ritkább lett. ĺgy nekem is sikerült végre megkóstolni azt a húsfajtát, melyről csakhamar kiderült, nagyon finoman elkészített, fűszerezett és zöldséges szósszal leöntött béka. ĺzletes volt, meg kell hagyni, de inkább nem gondoltam arra, hogy nálunk, eső után milyen varangyos békák kuruttyolnak kis falum patakjában.