Panoráma

Megtalálta az élet napos oldalát

Bekapcsolom a diktafont, s hatalmas kacajt hallok. Ismerős és legendás. „Fiam, ha boldog akarsz lenni, meg kell találnod az élet napos oldalát.” Ezt a szellemi örökséget hagyta rá édesapja, Kollár József, az Új Szó egykori sportújságírója. Üzenetét Kollár Gábor szó szerint veszi.
Urbán Klára

2020. január 26. 19:18

(Fotó: Kollár Gábor archívuma)
(Fotó: Kollár Gábor archívuma)

Mindenütt, ahol járt és jár, hozza a jó hangulatot, megőrzi jó kedélyét, még akkor is, ha neki, vele rosszat tettek. Kollár Gábor élete, pályafutása során sok mindenbe belekóstolt: fiatalon vívott, többszörös csehszlovák párbajtőrbajnok volt. Dolgozott a médiában, volt rádiós, majd a szlovák tévé magyar adásához került, előbb szerkesztőként, műsorvezetőként, majd öt évig volt az adás főszerkesztője. Később átkerült a központi adásba, ahol a programigazgató főtitkára volt, a regionális szlovák és a nemzetiségi adások hozzá tartoztak. 1988-ban kapott egy ajánlatot mint vívóedző Kuvaitból. Harminchat évesen úgy gondolta, mikor, ha nem most, s családostul – feleségével és lányával – kiruccant Kuvaitba. Érdekes és nagy változás volt, sokat tanult, az egész világ kinyílt előtte. Nyelvi problémái nem voltak, gyerekkora óta tökéletesen beszélt magyarul, németül – az édesanyja pozsonyi német volt –, szlovákul, az angolt is jól bírja. A bársonyos forradalom után, a kilencvenes években eredeti szakmáját kamatoztatva pénzügyi intézményekben magas pozíciókat töltött be. Aztán megint visszatért a médiába, legutóbb az STV 3 ma már megszűnt sportcsatornájának igazgatója volt. Utána eltűnt...

Nemrég újra beindult a hármas csatorna, de nem sportot, hanem retro műsorokat, archívumi felvételeket sugároz. Nem vagyok tőle elragadtatva...

Meg akartak tölteni huszonnégy órás műsort öreg felvételekkel. Nem tudom, milyen lehet a nézettsége, nem mondják meg őszintén, fel fogják srófolni a felméréseket, hogy kedvező legyen. A hármasnak tizenkét évvel ezelőtt volt apropója, amikor a környező országoknak, Cseh- és Magyarországnak, Ausztriának is volt sportcsatornája, s ez nem véletlen, a sport mindenütt közkedvelt.

Érdekes, s ez felmerült akkor, amikor beindult a hármas, hogy újraindítják a sportcsatornát is, a négyesen.

Ezt én is hallottam. Ma már, 12 év után más a helyzet, az RTVS is más helyzetben van. Nekem is van otthon tíznél több sportcsatornám, óriási a konkurencia. A műsort meg kell tölteni. Arról van szó, hogy az RTVS-nek ma sincs elég pénze. Egy sportcsatorna működtetése nagyon sok pénzbe kerül, a közvetítési jogok igen drágák. Ez a biznisz. Engem annak idején az akkori igazgató, Štefan Nižňanský azzal hívott oda, hogy ígéri, mindenre lesz pénz. Aztán amikor igazgatónk és Marek Maďarič kulturális miniszter összeveszett, a miniszter leállította a dotációt, mondván, nem kapsz pénzt, most tégy, amit akarsz. Azt mondta: Gabo, menj Monte-Carlóba, ahol intézni kell a közvetítéseket, a közvetítési jogokat. Mire megkérdeztem: mennyi pénzünk van rá? A válasz az volt, hogy egy fillérünk sincs, szegények vagyunk, menj és magyarázd el nekik. Kimeresztettem a szemem, s nem akartam hinni a fülemnek. Te megbolondultál?! – kérdeztem. Nekik ez üzlet. Ha te bemész a pékségbe azzal, hogy nagyon szegények vagyunk, adjanak nekünk kenyeret ingyen, gondolod, hogy adnak? Nem értette meg, csak azt hajtogatta, hogy magyarázd el nekik, s hozzál valamit.

Az RTVS mai vezetése valamire nyilván épít: a szlovákiai sportban most vannak nagy húzóerők: a síző Petra Vlhová, a kerékpáros Peter Sagan, a gyalogló Matej Tóth, ott van a futball, a jégkorong, jön az olimpia, lenne mit áttársítani az 1-es és a 2-es csatornáról.

Ezért született meg 2008-ban a hármas is, hogy az egyest és a kettest tehermentesítsék. Abban az esztendőben is volt olimpia, de az nem tart ötvenkét hétig, s naponta huszonnégy órát megtölteni nagyon nehéz. Ingyen meg egyáltalán nem lehet. Állami csatornán sem. Államérdeknek kellene lennie a sportnak, ez a legjobb reklám az országnak.

A hármas annak idején kimondottan a pénz miatt szűnt meg?

Igen, mert egy évig volt pénzünk. Reggeltől estig mindent közvetítettünk, éjszaka mentek az ismétlések. Sokan bíráltak ugyan ezért, de mindenütt így van, a legnagyobb csatornákon is.

Mi lett veled aztán? Köd előttem, köd utánam?

Elegem lett az egészből, mert óriási lelkesedéssel vágtam bele, tetszett az ötlet, mindig is mozgékony ember voltam, a sport közel állt hozzám. Szerettem az élő műsorokat, nagyon érdekes műfaj. Sajnos, a második évünk már olyan szánkózás hó nélkül volt. Kiléptem az egészből, s fél éven belül bedöglött.

Szóval, hová lettél?

Visszamentem a víváshoz. Egy régi haverom, Peter Drobný – a felesége most a Szlovák Vívószövetség elnöke –, hívott a klubjába. Harminc év után kerültem vissza a régi szerelmemhez. Annak idején tíz évig voltam válogatott Csehszlovákiában, háromszoros országos bajnok párbajtőrben. Egyébként tavaly édesapám – aki 1969-ben, ötvenéves korában megalapította a Szlovák Vívószövetséget – születésének századik évfordulójára emléktornát szerveztem, ez volt a szlovák bajnokság. Jól érzem magam a klubban, gyerekeket edzünk, s ráadásul magam is elkezdtem újra vívni, a veterán vívásnak vagyok a főnöke. Sajnos, kevesen vagyunk. Magyarországon a vívás nemzeti sport, és ott sincsenek sokan a veterán vívásban.

Miért van ez?

Fáradtak az emberek. Hatvan-hetven éves korban már minden fáj, a vívás megerőltető sport. Én még hál’istennek bírom.

Veterán versenyeken is részt veszel. Mire futotta? Merre jártál?

Világ- és Európa-bajnokságokon, különböző versenyeken nyertem, értem el érmes helyezéseket a környező országokban. Három évvel ezelőtt nemzetközi osztrák bajnok voltam tőrben, pedig én párbajtőröző vagyok. Négy hónapja az összes cseh vívót megvertem. A 2016-os Eb-n a magyarok, oroszok mind mögöttem végeztek. A legjobbak, az olaszok, a franciák, a németek nagyon erősek, náluk társadalmi eseményként kezelik a vívást, feleségestül mennek a klubba, s amolyan lovagi tornának tekintik.

Hetente hányszor edzel?

Kétszer-háromszor és kétszer-háromszor teniszezek.

Akadnak azért tehetségek a klubban? Nálunk a vívást soha nem kezelték kiemelt sportként, nincsenek hagyományai.

A magyarokat ebben irigyelhetjük, ott mindig nemzeti sport volt a vívás, a világ élvonalába tartozott. Tavaly júliusban Budapesten rendezték a világbajnokságot, hihetetlen színvonalon. Nálunk nincs rá pénz. Valamikor Kassán és Pozsonyban is volt hagyománya a vívásnak, Pozsonyban élt Martinengo Nándor, aki 1837-ben Pesten, 1838-ban pedig Bécsben is vívómesteri oklevelet szerzett. Korabeli források szerint „vivó termét messze földről jövő vivók keresték fel”, s bár támogatást nem kapott, az állhatatos Martinengónak nem szegték kedvét az anyagi nehézségek, a szegény diákok ugyanakkor ingyen látogathatták intézetét.

Sikerült neked veteránként az, amit nem tudtál elérni aktív pályafutásod során?

Sikerült. Világversenyekre járok. A szociban a hetvenes-nyolcvanas években, amikor csehszlovák bajnok voltam, Szlovákiában tíz évig nem győzött le senki, de pechemre akkor Prága-központú volt minden, engem mindig kihagytak a nagy csapatokból. Ha vb-re utaztak, én csak otthon várakozó tartalékversenyző voltam, nem jutottam ki egyetlen világversenyre sem. Akkor sem, amikor a csehszlovák bajnokság döntőjében 3:5-re kikaptam Jurkától, s ezzel ezüstérmes lettem, a csehek mentek a vb-re. Veteránként jutottam ki, és ismertem meg belülről a légkörét.

A vívás mellett imádtad a teniszt, említetted, hogy ma is játszol, a szlovák Davis Kupa-csapatnak „fogadott” tagja vagy, beutaztad velük a világot, Ausztráliától New Yorkig mind a négy Grand Slam-tornán jártál, nem is egyszer. A teniszben nem voltak soha ambícióid, hogy veterán tornákon részt vegyél?

Ott a lányomat menedzseltem, játszott is sokáig, még Hantuchová idejében, de nem voltak különösebben jó adottságai a teniszhez, ő is érezte. Elment Amerikába egyetemre, aztán ott maradt Bostonban, férjhez ment, jelenleg épp egy észak-karolinai berendezési céghez szegődött szervezőként. Nekem egyébként teljesen más a beállítottságom a teniszben, különböző partikban játszunk, Peter Vajdával, Miloš Mečířékkel, ők szerveznek amatőr-profi tornákat, s beállok közéjük. De én a teniszben nem vagyok profi.

Volt szerencsém látni. Amikor Melbourne-ben, az ausztrál nyílt bajnokságon voltunk, az egyik volt kollégával kimerészkedtetek az edzőpályára.

Mellettünk pedig az egyik pályán Sanchez, a másikon Agassi edzett.

Volt különbség...

Nekem más ambícióim vannak. Imádom a teniszt, de ott párosban ketten vagyunk, vívásban viszont egyedül vagyok a páston, nekem kell kigondolnom az akciót.

Ez jó segítség lehetett az életben, a szakmádban is.

Az ám! A vívás harci sport, fegyver van a kezemben, de úriember módjára akarom legyőzni az ellenfelet. Ez irányítja a civil életben is a viselkedésemet. Most is, amikor már nem vagyok a legfiatalabb, s bemegyek a vívóterembe, sokszor fáradtnak érzem magam, de ha beöltözöm, s egy órát vívok, úgy feltöltődök pozitív energiával, hogy edzés után könnyűnek, jóval fiatalabbnak érzem magam. Kitisztul a fejem, s ez fizikai erőt is ad. Ezt sok kortársamnak tudom ajánlani. Nem az a fontos, hogy valaki három perc alatt fussa le az egy kilométert, de mozogjon, ha lehet friss levegőn. Imádok az erdőben futni, kijárok Vaskutacskára, a fák között teljesen kitisztul az agyam, új emberként térek haza. Ez igen fontos a pozitív életfilozófiához.

Már szó volt róla, hogy egy szem lányotok a tengerentúlon él. Milyen gyakran látjátok? Nem gondoltál arra, hogy kiköltözz Amerikába?

Még egyetemista korában megtörtént, hogy felhívott éjjel: nagyon szomorú vagyok, nem jössz el? Másnap repülőre ültem, s mentem. Ma már más a helyzet, férje van, dolgozik, megvan a saját élete. Ami az Egyesült Államokat illeti, van, ami tetszik, de van, amitől idegenkedem. Boston kedves város, de mit fogok ott csinálni? Itt vannak a barátaim, itt vívok, ötven éve ugyanazokkal teniszezem, az olimpiai bajnok Miloš Mečířzsel leülünk esténként, és nagyokat dumálunk. Amerikában elveszett ember lennék, már nem találnék barátokra, nem fogadnának be maguk közé. Legfeljebb ha nagyon sok pénzem lenne, de akkor is csak a pénz miatt. De nem őszinte érzésből. Ott már nem tudok új életet kezdeni. Ötvenévesen még lehet, de hatvanöt után már nem.

Annak idején nagy utazó voltál. Jártad a világot.

Bizony, körbeutaztam. Imádtam Dél-Amerikát, ez a legkedvesebb kontinensem, de Ausztráliában és Új-Zélandon is nagyon tetszett, s Hawaii szigetén úgy éreztem magam, mintha az édenkertben lennék. Nem tudom szavakban megmagyarázni, miért. Más a levegő, minden más...’92-ben a triatlon-világbajnokságra mentem, ott voltam egy hónapig. Készítettem filmet a versenyről, vetítették is a tévében. Azóta nem jutottam el oda, pedig szívesen vennék egy egyirányú repülőjegyet...

Azt mondtad, hogy olyan hosszú útra már nem vállalkozol, maximum három órán belülire.

Megváltozott a légiforgalom, a terrorizmus miatti ellenőrzésektől szörnyen érzem magam a repülőtereken. Még be sem szállok a gépbe, már fáradt vagyok. Ebbe beleöregedtem, bár a vívóedzéseken még fiatalnak érzem magam.

Ha édesapád, a kedves „pipás bácsi”, felülről figyeli a fiát, mit gondolsz, elégedett?

Azt hiszem, hogy igen. Sok mindent hasonlóan csináltam, mint apu, hasonló a beállítottságom, nagyon jól megértettük egymást, az ő életfilozófiája szerint éltem. A különbség talán annyi, hogy ő a fogságban sok rosszat átélt, s a rosszat már nem akarta látni, én odafigyelek a negatívumokra is, és meg is nevezem őket.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Dunaszerdahely

További aggályok merültek fel a déli vasúti pályázat miatt

126 fajta pálinkát kóstoltak meg szombaton a nagytárkányiak

GALÉRIA: 126-féle pálinkát kóstoltak meg szombaton a nagytárkányiak

Ne rendeljen erről az oldalról – csaló webshopra figyelmeztetnek

Ne rendeljen erről az oldalról – csaló webshopra figyelmeztetnek

Komárom

Egy gyilkosság és hátterének anatómiája

Vereknye

Csak az engedély hiányzik a vereknyei lerakó lezárásához

koronavírus

Koronavírus – Tovább nőtt az olaszországi fertőzöttek száma

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.