Még mindig létező jelenség a kényszermunka Üzbegisztánban

A nemzetközi nyomás és nagy divatmárkák általi bojkott hatására a közép-ázsiai ország arra törekszik, hogy a gyapottermesztő ágazatban véget vessen az effajta kényszermunkának, amelyre felnőtteket és gyerekeket egyaránt alkalmaznak. A közszféra dolgozóit azonban a kormány továbbra is fizetetlen kétkezi munkára kényszeríti – derült ki a németországi székhelyű Üzbég–Német Fórum az Emberi Jogokért nevű szervezet és az amerikai központú Solidarity Center munkajogi csoport által közzétett jelentésből.

A beszámoló szerzői mintegy 260 emberrel, többek között tanárokkal és egészségügyi dolgozókkal készítettek interjút. Ezekből kiderült, hogy jelentős károkat okoz a közszolgáltatásokban – például az egészségügyben –, ha a közalkalmazottak a kényszermunka miatt nem tudják ellátni saját munkájukat.

Az Üzbég–Német Fórum az Emberi Jogokért nevű szervezet igazgatója, Umida Nijazova kiemelte, hogy Üzbegisztánban hagyománya vagy kultúrája van annak, hogy az embereket fizetetlen közmunkára kényszerítik. Mint hajdanán nálunk: kötelezővé tették a diákok számára a szőlőszüretet, a „krumplibrigádot”, a nyári építőbrigádot, a kéthetes robotolást a konzervgyárban a rohadt paprikák között. Nijazova hozzátette azt is, hogy náluk az efféle közmunka nemcsak a gyapotfeldolgozó ágazatra jellemző.

Az üzbég munkaügyi minisztérium közlése szerint a kormány elfogadott több olyan szabályozást, melyek célja az ilyen foglalkoztatás megelőzése. Abdulla Aripov miniszterelnök 2017-ben azt mondta, hogy a diákok, tanárok és egészségügyi dolgozók ezreinek ezentúl nem kell részt venniük az éves gyapotszüretben.

A betakarításban évente mintegy 2,6 millió ember vesz részt, ez a világ legnagyobb munkatoborzási művelete. A gyapotszüret kulcsfontosságú az üzbég gazdaság számára, ugyanis az ország a világ egyik legnagyobb gyapotexportőre.

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) novemberi közlése szerint a 2018-as gyapotszüretben részt vevők 93 százaléka önkéntesen vállalta a munkát, a közszolgák rendszerszintű toborzása véget ért.

Ezzel szemben az Üzbég–Német Fórum az Emberi Jogokért szerint az államilag előírt munka abban az időszakban is nagymértékű volt.

Habár a kormány már több alkalommal fogadkozott, hogy beszünteti a kényszermunkát, a helyi hatóságok továbbra is úgy tekintenek a közalkalmazottakra, mint olyan állandó munkaerőre, amelynek segítségével eleget tehetnek a regionális szükségleteknek vagy a központilag előírt állami kvótáknak. A jelentés kitér arra is, hogy amennyiben a helyi hatóságoknak nem sikerül teljesíteniük a kvótákat, megbüntetik őket, ezért továbbra is mobilizálják az embereket.

Az ILO világszerte mintegy 25 millióra becsüli azok számát, akiknek ilyen munkát kell végezniük. A kényszermunkások fele Ázsiában, 18 százalék Afrikában, 10 százalék Latin-Amerikában él. (MTI, ú)