Marketing kell a művészetbe

A francia kisvárost, Saint-Étiene-t kétévente, novemberben ellepik a rózsaszínű egérfogók. A villanykarókon, a patikákban, a butikokban ott lógnak a nemzetközi designkiállítás logói, hogy csapdába ejtsék a fiatal tervezőket. Hazánkat másodszor képviseli a budapesti Magyar Iparművészeti Egyetem. Az idén a textil-, a szilikát- és a formatervezési tanszék mutatta be kollekcióit.

A szervezők ökológiai pályázatára 35 országból 600 alkotással jelentkeztek, ebből csak 13 tervezőt hívtak meg, és köztük volt Koszován Tamás „Newscyl”-ra keresztelt hordozható, papírmentes fényújságja, amelynek szabadalmazása sok fa életét menthetné meg. A jövő hírhordozójának használata egyszerű: egy adott újság naponta friss diszkjét a számítógép leolvassa, és vékony „fólián” jeleníti meg az újságot. Egy francia hallgató hordozható zuhanyát is díjazták. Találmányával akár a nappalinkban is tusolhatunk. A zuhanyrózsát a plafonra szereljük, lerakjuk a vízelszívó szőnyeget, és elfelejthetjük a lefolyódugulást, -tisztítást. A magyar stand előtti bámészkodókat mosolyra derítették Fehér Beatrix gumicsőből, slaugból, hajcsavaróból készült strandpapucsai. (A legnagyobb sikert a Too Big névre keresztelt papucs aratta, amelynek hosszát bármilyen lábmérethez hozzá lehetett igazítani.) A papucsok – hasonlóan a szilikáttanszék tárgyaihoz – inkább díszek, mint használati tárgyak voltak. Készítőik a formával, anyaggal, színekkel kísérleteztek. A formatervezői tanszék vezetője, Lengyel István szerint a magyar alkotásokat nem lehet megkülönböztetni a külföldiekétől, hiszen a design világában is globalizált formák uralkodnak. Talán annyi a különbség, hogy szabadabban gondolkodnak, fantáziadúsak és lelkesebbek. A lelkesedésnek köszönhető, hogy a textilesek elnyerték a kiállítás divatbemutatójának különdíját. A kollekció színesre, vidámra sikeredett, és talán ez tetszett a franciáknak, hiszen ők kedvelik a barokk burjánzó színvilágát – mondja Remete Krisztina, a textiltanszék tanára. A ruhákat nem manökenek, hanem a hallgatók mutatták be. Lengyel István szeretné, ha a magyar tervezők komolyabban vennék a marketinget, hiszen magyar designerek inkább alkotásokat hoznak létre, és nem a fogyasztóknak készítenek terveket. Amíg a tervek nem a piac igényeit elégítik ki, addig a hazai megrendelők is külföldi szakembereket alkalmaznak. Nehezíti a helyzetet, hogy szakmájukat itthon nem ismerik, és a szebb, kreatívabb formákért sem hajlandóak még többet fizetni. A biennále segít a hallgatóknak, hogy tudásukat összemérhessék, önbizalmat nyerjenek. A kiállításon részt vevő cégek felfigyelhetnek egy-egy alkotásra, és munkát ajánlhatnak a fiataloknak. Lehet, hogy a most kiállított tárgyak nemsokára kommersz termékké válnak. (NSZ)