Marco Polo mégiscsak járhatott Kínában

Egy idei kutatás eredménye azt jelzi, a középkori utazó tényleg eljuthatott a Távol-Keletre. A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című írásában (különféle nyelveken nagyjából 150 példánya máig megőrződött, de az eredeti kézirat nem maradt fenn, vagy legalábbis helye ma ismeretlen) a velencei kereskedő és kalandor kételyt ébresztő részleteket is felsorakoztat – legalábbis számos történész vélekedése szerint. A benne foglaltak egy részének hitelessége más történeti források alapján megdőlni látszik, ezért tartja sok történész úgy, Marco Polo sosem járt a Távol-Keleten. Mások ellenben azt mondják, egyebek között az ottani papírpénzről szóló leírása igazolja, hogy igenis járt Kínában. Tény, hogy régészeti szemszögből kevés vita folyt eddig Marco Polo kínai utazásáról, mivel az utazásaihoz esetlegesen kapcsolható tárgyi leletek ritkák.  A velencei porcelánkorsó Tulajdonképpen egyetlen ilyen tárgyról tudni. A velencei Szent Márk-székesegyházhoz tartozó kincstárban őrzött porcelánkorsó kapcsán a múlt század harmincas éveiben merült fel a Marco Polo személyével való összefüggés. Egy angol keramikus vetette fel – miután saját szemével látta –, hogy Marco Polo hozhatta magával Kínából. Mit tudni róla ma? A Kína keleti partvidéke mentén fekvő Fucsien tartomány déli szegletében, Dehuanban vagy környékén készült. Úgy 12 cm magas, rövid nyakán négy picike hurok alakú füllel. Úgynevezett qingbai (szó szerinti jelentése: kékesfehér) porcelánmázas korsóról van szó, amelyet készítője alul és felül egy-egy soron szalagszerű mintával, közöttük két sor növénymintával díszített. Itt kell megemlíteni két kiegészítő részletet: 1. Marco Polo arról is szólt írásában, hogy volt lehetősége személyesen megnézni a dehuani égetőkemencéket. 2. A qingbai porcelánt a Csianghszi tartománybeli Csingdezsen és a Fucsien tartománybeli Dehuan kemencéiben fejlesztették ki (forrás: az Ázsia-Európa Múzeumi Hálózat innovatív projektjeként az Ázsiai Mesterművek Virtuális Gyűjteménye).  Marco Polo kerámiái Egy, a Durhami Egyetem és a Pekingi Egyetem kutatóinak régészeti nézőpontból elvégzett vizsgálódásai nyomán született tanulmányban olvashatunk a dél-kínai kerámiaiparról, ezen belül a qingbai kerámia kialakulásáról, amely a 10. századtól a következő három évszázadban egyre népszerűbbé vált, így nem csoda, hogy mind több helyszínen gyártottak ilyen stílusú és égetési módszerrel készült termékeket. A tanulmány szerzői újraértékelték a velencei utazó kínai utazását, és megvizsgálták a „Marco Polo típusúnak” tartott termékek elterjedését.  A bizonyítékok nyomában Azt találták, a „Marco Polo típusúként” ismert, Dehuan településen készült qingbai termékek legfőbb előfordulási helyei közé tartozik a malajziai Melaka környéke, a Perzsa-öböl és India déli, valamint Afrika keleti partvidékének egyes települései, ami annak bizonyítéka, hogy a kínai porcelánnal ezen az útvonalon rendszeresen kereskedtek. Átnézték az e térségekből ismert „Marco Polo típusú” kerámiákat (például az iráni Minab környékén lelt porcelántöredékeket, az ománi Qalhab kikötőjében, az indiai Periyapattinam, a Srí-Lanka-i Polonnaruwa és a tanzániai Kilwa településen vagy éppen egy 13. századi jávai hajóroncsról származó darabokat – mindezek Fucsien tartományban vagy konkrétan Dehuan kemencéiben készültek). Mint írják, „a régészeti bizonyítékok azt mutatják, nagyobb mennyiségben a kínai kerámiakereskedelem először Dél-Indiába irányult”, ráadásul az is tudható, néhány Indiából származó ékszer és drágakő Kínába került, a Ming királyi család birtokába. A kutatók szerint az általuk bemutatott régészeti bizonyítékok „arra utalnak, hogy Marco Polo azon az úton utazott vissza Velencébe, amelyen keresztül a »Marco Polo árucikkeket« forgalmazták. Így aztán szerezhetett kínai qingbai porcelánedényt a dél-kínai Dehuan városban, vagy a hazafelé tartó útja során”. A végkövetkeztetések között említik, hogy ugyan akár mások is járhattak akkoriban Kínában és kereskedhettek ottani termékekkel, de Marco Polo beszámolója az egyedüli arra utaló szöveg, hogy európai kereskedők Kínába utazhattak szárazföldön vagy vízi útvonalon. Most úgy tűnik tehát, a velencei Szent Márk-székesegyház kincstárának fent nevezett kínai porcelánkorsóját valóban Marco Polo hozhatta Európába. Csibrányi Zoltán