Maradandó károkat szenvedhetett az egyik ausztrál korallzátony

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) tudósai szerint az állam északi partjainál elterülő Scott-zátony a történelem egyik legsúlyosabb korallfehéredésének áldozata lett idén nyáron.

James Gilmour, az AIMS tengerkutatója kollégáival abban reménykedett, hogy a zátony képes lesz regenerálódni, de most úgy tűnik, hogy visszafordíthatatlan károkat szenvedett.

"Megbizonyosodtunk arról, hogy a kifehéredett korallok többsége, melyeket láttunk, valójában elpusztult: a zátony óriási hányada odaveszett és immár alga borítja, ami hatalmas sokk volt számunkra" - húzta alá a szakember.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik - ennek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll -, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

Amennyiben a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre nézve is. Egy-egy súlyosabb korallfehéredés után tíz évbe is telhet, mire a zátonyok képesek regenerálódni.

"Húsz éve tanulmányozzuk a területet, ezért nagyon is tisztában vagyunk a korallfehéredés, valamint a hőmérsékletemelkedés tényével; amire most szükség van, az az, hogy egyetértsünk abban, hogy létező és súlyos problémával van dolgunk, és hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az óceánok melegedésének visszaszorításáért" - hangsúlyozta Gilmour.

A szakember szerint ugyanakkor jó hír, hogy a Scott-zátonytól keletre fekvő Ashmore-zátonynak szinte teljesen sikerült talpra állnia a korallfehéredés után. 

A világ legnagyobb koralltelepe, az ausztrál Nagy-korallzátony 22 százaléka pusztult el a területen megfigyelt eddigi legsúlyosabb korallfehéredésben az elmúlt nyáron.