Már tíz éve mobiltelefonálunk

A Globtel 1997. január 15-én, az EuroTel 1997. február 10-én indította be a GSM-hálózatát. Míg az előbbi mindent teljesen elölről kellett, hogy kezdjen, addig az EuroTel kihasználhatta, hogy 1991-től analóg mobilhálózatot – NMT – működtetett. A két szolgáltató nagyon rövid idő, mindössze 18 hónap alatt teljes lefedettséget ért el az országban.

A kezdetekben a mobiltelefon – azon túl, hogy nagyon nagy volt – csak beszélgetésre volt használható. Az egyetlen extra funkció akkor a hangposta volt. A később nagyon népszerű sms szolgáltatás csak ezt követően indult el, ráadásul, a kezdetekkor még nagyon drága volt. Csakúgy, ahogy szinte minden szolgáltatás. A hívások díja rendkívül magas volt, a konkurens hálózatba történő hívásért a szolgáltatók borsos árat számoltak fel.

Az első nagy mérföldkő a hazai mobiltelefóniában a Globtel nevéhez kötődik, a narancssárga szolgáltató ekkor indította el az egykoronás akciót, mely a mai napig meghatározza az operátorok kínálatát. Ezzel az akcióval megteremtette a mai Orange piacvezető pozícióját, amit a mai napig tart, az EuroTel, később a T-Mobile sem tudott ezen változtatni.

1998-1999-ben indultak igazán be azok a szolgáltatások, amelyek a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek. Ekkor jelent meg az első kártyás csomag, az addig perc alapú számlázást félperces (később másodperces) számlázás váltotta fel, már elérhető áron kínálták a szolgáltatók a külföldi hívásokat (G1, Intercall 33), és a havi csomagokban előfizetett perceket már nemcsak a saját hálózatba, hanem a konkurens számok hívására is fel lehetett használni. A későbbi években egyre inkább az adatátvitel terén volt óriási a fejlődés. Napjainkban is a már kiforrott hang, roaming, sms, mms szolgáltatás mellett ez képezi a szolgáltatók kommunikációjának nagy részét (HSDPA, Rýchly internet). A kezdetekben ez a vicces sebességű WAP volt, majd megjelent a valamivel gyorsabb GPRS, majd ennek felturbózott változata, az EDGE. Legújabban pedig a 3G kap mind nagyobb teret és ennek a még gyorsabb változata, a HSDPA, valamint a T-Mobile kínálatában lévő Flash-OFDM hálózat.

Az Orange életében 2002, míg a T-Mobile esetében 2005 volt a jelentős év, hiszen ekkor váltottak nevet, és csatlakoztak Európa vezető mobilszolgáltatóihoz.

Az elmúlt 10 évben, de főként 1997-től óriási harc folyt az ügyfelekért, mely a mai napig tart. Egyre olcsóbbak a hanghívások, a szolgáltatók gyakran több ezer percet kínálnak teljesen ingyenesen – hálózaton belül. Egyelőre hangszolgáltatások terén jobban áll az Orange, csaknem félmillióval több ügyfele van, mint a konkurens T-Mobile-nak.

Persze, az ügyfelek szempontjából a kétszolgáltatós piac nem ideális, hiszen sok esetben nincs igazi konkurenciaharc. Ezt támasztja alá, hogy a mai napig nagyon magas percdíjon tudnak telefonálni a konkurens hálózatba (akár 11,90 korona is lehet percenként), a külföldi mintákkal ellentétben csak ritkán kínálnak olyan tarifacsomagot, amelyben előfizetett sms-ek is vannak, és még mindig hosszú a hűségszerződés ideje.

Az igazi ügyfélcsata azonban hamarosan elkezdődik, a jövő hónapban megjelenik ugyanis a piacon a spanyol Telefónica O2 márkanévvel, új feladat elé állítva a két jelenlegi szolgáltatót – meg kell tartania az ügyfeleket. Az új szolgáltató pedig még nehezebb feladat elé néz: egy csaknem 90 százalékos telítettséggel rendelkező országban kell a lehető legnagyobb szeletet kihasítani a már majdnem elosztott mobiltortából. 1997, 2002 és 2005 után az egyik legjelentősebb állomás a szlovákiai mobiltörténelemben 2007 februárja lesz.