Manapság divat a továbbtanulás

Szerencsések azok, akik kiskoruk óta többé-kevésbé tudják, mivel szeretnének foglalkozni felnőttként. Ezt a kérdést részben már az alapiskolák végzőseinek meg kellett válaszolniuk, hiszen kilencedikesként el kellett dönteniük, milyen szakmát, illetve arra felkészítő középiskolát válasszanak. Akinek nem volt pontos elképzelése, azok közül sokan gimnáziumba mentek, és így időt nyertek. Azóta sokak számára bizonyára már körvonalazódik a jövőkép, és szinte kapásból meg tudják mondani, az alváson kívül mi az a tevékenység, amelyik akár napi 10 órán keresztül is érdekli őket. Ugyanakkor továbbra is vannak, akik tanácstalanok.

Irány az egyetem?

A mai fiatalok többsége a mának él, csak kevesen terveznek 5-10 évre előre. A középiskolát rendszerint mindeni elvégzi, és sokak számára az érettségi nem végállomás, hanem ugródeszka, új kezdet. A különböző botrányok ellenére a továbbtanulás jelenleg is divat. „Egyetemistának lenni manapság nagyon trendi, modern korunknak ambiciózus és képzett emberekre van szüksége, a név előtti titulus manapság már természetes” – véli Magdaléna Ožvaldová pszichológus. Tapasztalatai szerint egyetemre nemcsak a gimnáziumokból, hanem más, érettségivel végződő szakközépiskolákból is jelentkeznek, az érdeklődés óriási, az elvárások pedig még annál is nagyobbak. Ugyanakkor nem biztos, hogy mindenki számára a továbbtanulás a legjobb megoldás. „Az emberek nem egyformák, és nem mindenki való egyetemre, nem mindenki rendelkezik az ehhez szükséges testi-lelki adottságokkal és tehetséggel” – figyelmeztet a szakember. Csak azért továbbtanulni, mert a környezetünk, főleg a család ezt elvárja tőlünk, vagy mert nincs jobb ötletünk, az egyik legrosszabb döntés, amit az életben hozhatunk. Úgyhogy mielőtt eldöntjük, mihez kezdjünk az életünkkel, alapos önvizsgálatot kell tartani.

Önvizsgálat

Először is el kell gondolkodni azon, kit mi érdekel igazán, mit szeret csinálni, leggyakrabban mivel töltjük a szabadidőt, szeretünke tanulni, ki milyen gyorsan, könnyen sajátítja el a tananyagot, kinek milyenek a jegyei, milyen sokáig akarunk iskolába járni stb. Vannak munkahelyek, ahol megkövetelik a kreativitást, a kitartást, pontosságot, önállóságot, szervezőés összpontosító képességet, esetleg más speciális készségeket. Van, aki tud bánni az emberekkel, egyeseknek van empátiájuk, bele tudják élni magukat mások helyzetébe, képesek kommunikálni, problémákat megoldani, jó a fellépésük, beszédkészségük, képesek tekintélyt kivívni. Mások rendkívül türelmesek, képesek a csapatmunkára, megbízhatóak, tapintatosak, tekintettel vannak másokra. Megint mások kreatívak, vagy szeretik mutogatni magukat. A stresszt sem bírjuk egyformán: van, aki a stressz nyomására összeomlik, mások meg éppen ekkor teljesítenek a legjobban. Számba kell venni a jó és a rossz tulajdonságokat egyaránt – érdemes kikérni a közvetlen környezetünk véleményét is, mit gondolnak a szülők, a barátok, a tanárok. A legtöbb iskolában létezik pszichológus, nevelési vagy pályaválasztási tanácsadó, akinek számos információja van a felsőoktatási intézményekről, az ottani kritériumokról, a bejutási esélyekről. A jó tanácsadó információkkal szolgálhat a későbbi érvényesülés és az abszolvensi gyakorlat elvégzésnek lehetőségeiről, a posztgraduális képzésről, az atesztációról is stb. A világhálón ugyancsak érdemes böngészni, számos weboldal foglalkozik pályaválasztási szaktanácsadással.

A konkrét iskola kiválasztása

Miután körvonalazódik, kinek melyik foglalkozáshoz van tehetsége, mit szeretnénk az életben csinálni, ki kell választani azt az iskolát, amelyik segítségével – elvégzése révén – a kitűzött célt el lehet érni. Egy-egy szakmára rendszerint több intézmény is felkészíthet, és a konkrét iskola, kar vagy tanulmányi szak kiválasztásakor tanácsos több szempontot figyelembe venni. Ilyen például az intézmény presztízse, felszereltsége és a színvonala, valamint hogy milyen programokat kínál, lehet-e menni külföldre részképzésre. Ugyancsak fontos kritérium, hogy kell-e tandíjat fizetni, az iskola milyen messze van a lakhelyünktől, intézhetőe kollégium, mennyibe kerül a diákélet. Tanácsos megérdeklődni, mekkora az esély bejutni a kitippelt iskolába, miből van a felvételi, és utána van-e esély elhelyezkedni.

A szülők véleménye

Ideális esetben a pályaválasztás előtt álló fiatal megfelelő önbizalommal rendelkezik, van elképzelése a jövőjéről, és ez egyezik a szülei elképzelésével is. Előfordul azonban, hogy a gyerek egyáltalán nem tudja, mit akar, és a szülők döntenek helyette. Arra is van példa, hogy bár a gyerek tudja, mi érdekli és mivel szeretne foglalkozni, de az nem tetszik a szülőknek, és próbálják őt más irányba terelni. Szakemberek a végső döntést mindenképpen a fiataloknak kell meghozniuk. „Van, hogy a szülő úgy érzi, gyermeke helytelenül dönt, és neki kell őt megóvnia a kudarctól. Ugyanakkor fontos lenne tudatosítani, hogy a szülő feladata nem ez, hiszen egész életén át nem tudja védelmezni (felnőtt) gyermeke minden lépését. Ha a gyermeket folyamatosan védünk a kudarctól, olyan elvárás alakul ki benne, hogy ő eleve kudarcra van ítélve. A legnagyobb kincs, amit gyermekének adhat a szülő, hogy döntésében támogatja, ezáltal a gyermek biztonságban érzi magát, bátrabban próbálkozik, keresgél, nagyobb az önbizalma, magasabb az önértékelése. Ezek azok a dolgok, melyek sikeressé tehetnek valakit. Kudarc esetén pedig a szülő védőháló lehet, amely segít talpra állni” – magyarázta Lelkes Viktória pszichológus.

Némelyik iskolába már februárban postázni kell a jelentkezési lapokat. Noha az idő szűkös, a döntést nem szabad elkapkodni, és előtte tanácsos alaposan tájékozódni, minél több információt szerezni az országban működő egyetemekről és az általuk kínált tanulmányi szakokról. Minden olyan döntés, amelyik hosszú időre befolyásolja az életünket, rendkívül nehéz. Reméljük, mellékletünk segít a helyes döntés meghozatalában.