ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.Papp Sándor, a Pátria Rádió főszerkesztője

A legeslegfinomabb a túrós csusza, amely gyermekkorom ízeit hozza vissza. Senki sem tudja olyan jól készíteni, mint anyám. Három vagy négy éve ettem utoljára, de az íze ma is itt van a számban. Sajnos, elfelejtettem megkérdezni a receptjének titkát, most pedig már késő… Csak annyit tudok róla racionálisan elmondani, hogy inkább „szaftos” volt, mint száraz, hogy a cukor és a tejfel speciális arányában kell megjelennie (természetesen édesen, tepertő és szalonna nélkül!), a többi már szavakkal kifejezhetetlen, megboldogult anyám örök titka!A legundorítóbb étel számomra a kanári-szigeteki sült banán volt, amelyet sült krumplival volt alkalmam megkóstolni. Lapulevél íze volt, valami förtelmes. Azért tudom ilyen egyértelműen behatárolni ezt az ízt, mert egyszer tévedésből spenót helyett megkóstoltam a lapulevelet is. Soha többet nem kérek se lapulevelet, se sült banánt!