Luxus a nyomor árnyékában

A Fisher-szigeten élő ötszáz szerencsés és prosperáló családra a legkellemetlenebb dolog ami leselkedhet, hogy rájuk támad a szigeten szabadon élő pávák és rózsaszín flamingók egy harcias példánya.

– Nem tudnám máshol elképzelni az életemet – mondja Phyllis Winick, aki értékesítési igazgatója ebben a földi paradicsomban, ahol ő maga 14 éve tengeti napjait. Érvei igencsak meggyőzőek: az itteni nyolclyukú golfpálya az Egyesült Államok egyik legjobbika, a kikötő 90 méter hosszig képes fogadni a jachtokat. Sőt, aki ki tudja fizetni a potom 6 millió dollárt egy házért, az ráadásként ingyen használhatja a kis golfautókat, nehogy túlzottan kifáradjon a sétálgatásban a pálya akkurátusan nyírt füvén. A prosperitásnak ezen a szigetén az Egyesült Államok igazán dúsgazdag emberei élnek, évi egy főre jutó 263 238 dolláros jövedelemmel.

A luxussziget még feltűnőbb kontrasztot mutat a „gazdag Amerika” legszegényebb városának tartott Miamival és vonzáskörzetével. A város lakóinak 28,5 százaléka egy négytagú családra számítva évi kevesebb, mint 17 ezer dollárból él. Hétperces kompozással máris a hajléktalanok között találhatjuk magunkat, akik a kukákban turkálnak abban a reményben, hogy valami ennivalót találnak. Néhány kilométerre innen pedig idős nyugdíjasok, fogyatékosok, szegény munkások élnek, akiknek szűkös fizetésük nem elegendő a legalapvetőbb dolgokra sem, s a templomoknál állnak sorba élelmiszersegélyért.

Igen nagy a szegénység – mondja a 32 éves Linda Pursley, aki éppen Liberty Cityben áll sorba az élelemért. A főként feketék lakta negyed akár a miami szegénység jelképe is lehetne. Még akiknek van munkájuk azoknak is olyan alacsony a jövedelme, hogy az élelmiszeren takarékoskodnak, hogy legalább lakásukat fenntartsák. Valóságos szubkultúra létezik itt, vannak anyák, akik jégkockát adnak a gyerekeinek, hogy valamivel megtöltsék a gyomrukat, vagy ketchuppel etetik őket, amit a gyorséttermekből csennek el – vázolja a cseppet sem szívderítő helyzetet Brenda Williamson, a Kenyeret minden nap elnevezésű jótékonysági szervezet munkatársa. A segélyegylet évente 7000 tonna élelmet oszt szét a rászorulók között.

Williamson asszony számára a kirívó gazdagság és nyomor egymás mellett élése a „darwini modell“ elfogadásának következménye: „úgy gondoljuk, ha nem sikerül az életünk ez azért van, mert alkalmatlanok vagyunk, aki viszont a Fisher-szigeten lakik azt gondolja, hogy jobb a többinél. Ide vezethető vissza a milliárdosok szigete létrehozóinak elképzelése is, akik úgy tartják, hogy lakóik megérdemlik, és elérték azt a jót, ami körülveszi őket. Egészen biztos, hogy csak hasonszőrű emberekkel találkozhat ott – a volt teniszcsillaggal, Borisz Beckerrel vagy a tv-sztárral, Oprah Winfrey-vel.”

– Ez egy tündérlak, túl szép hogy igaz legyen bárki számára – kivéve persze néhány kiválasztottat – magyarázza a luxussziget prospektusa is.

Ez a világ legbiztonságosabb helye – állítja a sziget tulajdonosainak egyike, John Melk, aki éppen egy 61 méteres jachtban gyönyörködik egy étterem előtt. A szigetre való belépést szigorúan ellenőrzik, aki nem ott lakik, vagy nem egy szerencsés helybeli meghívottja, legfeljebb akkor teheti lábát a paradicsomi földdarabra, ha szobát foglaltat az egyetlen szállodában, amely februárban egy házaspár számára csekély 40 ezer dollárra rúg.