Levél a Jézuskának

Miért is ment volna egyenesen? Azért olyan széles a járda, hogy járjak rajta – gondolta és lépett egy hatalmasat. Édesanyja gyakran mosolyogva kísérte végig tekintetével, amíg az be nem fordult a sarkon. Boldog volt, ahogy látta gyermekét napról napra cseperedni.

Janika csupán néhány hónapja járt iskolába, így most kezdte csak szokni az ottani életet. Új környezet, új emberek, új cimborák. Eleinte nem nagyon értette, miért nem lehet az ügyes-bajos dolgait megbeszélni padtársával addig, amíg valaki a tegnapi leckét próbálja elmagyarázni a tanító néninek, de idővel szépen beleszokott az iskolai rendbe. Édesanyja azzal biztatta, hogy ha jól fog tanulni, a Jézuska majd valami szép ajándékot hoz neki a karácsonyfa alá, valami olyat, amire nagyon vágyik.

Janika szülei tavasztól külön éltek. Hat évig próbáltak egymáshoz csiszolódni, de végül kapcsolatuk teljesen elkopott. Éva szakácsnő volt egy közeli étteremben, Jani pincér egy másikban. Alig jött össze a pénz a havi kiadásokra. Próbálkoztak több műszakkal, otthoni munkával, de valahogy sohasem sikerült kitörni a nyomorúságból. Végső elkeseredésében Jani Olaszországban vállalt nyári idénymunkát pár hónapra. Lett több pénz, új ruha, sikerült a régi kanapét is újra cserélni. Aztán Jani újból elment, és nem jött haza egy évig. Idén márciusban volt itthon néhány hétig, aztán visszament, talán örökre. A fiúnak nagyon hiányzott az édesapja. Már második éve, hogy szinte alig találkozott vele.

Telt-múlt az idő, az „emberek” egymást váltották a naptárban, közeledett a karácsony. A gyerekek az iskolában is érezték az ünnep közeledtét. Volt, aki tudta, volt, aki csak megpróbálta kitalálni, mit kap karácsonyra. Mindenki boldogan várta az ünnepeket, csak Janika volt szomorú. Ez lesz az első karácsonya, amit nem hármasban töltenek. Tudta, de gyermeki értelemmel mégsem bírta elképzelni, miért nem lehet ez a karácsony is olyan, mint máskor. Azt értette, hogy édesapjának sokat kell dolgoznia, hogy legyen miből megélniük, ezért ha nehezen is, de el tudta viselni távollétét, tudva, majd egyszer úgyis hazajön. De így, hogy elment, és nem is tudja, mikor látja legközelebb, így a hiány még nehezebben húzta a szívét. Mindenképpen tenni akart valamit, ezért elhatározta, hogy levelet ír. Úgy tanulta az édesanyjától, hogy a Jézuska nagyon szereti a gyerekeket, ezért őt fogja megkérni, hogy karácsonyi ajándéknak hozza el neki és az édesanyjának az apukáját. Elővett hát papírt, ceruzát és nekilátott. „Kedves Jézuska!” – akarta írni, de jajj! Az ábécének még csak az elejét tanulták az iskolában. Kis kobakjában elkezdtek cikázni a gondolatok, vajon ki írhatná meg a levelet. Hát persze, a tanító néni. Olyan szép kerek betűket szokott írni a táblára – érett meg benne a megoldás, és már alig várta, hogy másnap a nagyszünetben elmondhassa kérését. A tanítónő meghatódva hallgatta végig az óhajt, és boldogan vállalta el az íródeák szerepét. Kicsengettek az utolsó óráról, a többiek futottak haza, már csak ők ketten maradtak az osztályban. A kisfiú hátravetett kézzel, komótosan járkált fel-alá: kicsit mulatságos, mégis megható jelenet volt, ahogy a diák diktált a tanítónak. Janika boldogan vitte haza a levelet, édesanyjának nem szólt semmit, csak kitette az ablakpárkányra, hogy majd reggelre elvigye az égi postás. Reggelre valóban eltűnt a levél. Janika biztos volt benne, hogy egy angyal vitte el. Nagy örömmel mesélte édesanyjának, és csak úgy csillogott a szeme az örömtől.

Éva egész este sírt. Tudta, férje nem fog hazajönni, hisz már anynyiszor próbálta, kérlelte, hogy legalább a gyerek érdekében, de mindig volt valami kifogás. Eljött a szenteste, a fenyőfa alatt már ott voltak kicsomagolva a játékok, de Janika még mindig az igazi ajándékra várt. Megcsörrent a csengő. Janika odafutott az ajtóhoz, kinyitotta, és édesapja ölelő karjaiban találta magát. Boldog karácsonyt! – szólalt meg Jani, belépett a szobába, és két kis csomagot tett le a karácsonyfa alá.

Aznap este egy másik fa alá is tettek egy kis csomagot. Egy kis csomagot, melyben egy levél volt a Jézuskának címezve. Annak a levélnek a másolata, amelyet a tanító néni vitt el Janikáék ablakából, és küldött el az édesapjának. Boldog karácsonyt, Janika! – mondta halkan a tanító néni, és megölelte a férjét.