Létezik az isteni részecske?

Ezt a következtetést azok a fizikusok vonták le, akik újra elemezték a kísérletekben összegyűjtött adatokat.

A megfoghatatlan „Higgs bozon” központi helyet foglal el a standard modellben, amellyel fizikusok az anyagok felépítését és működését magyarázzák, ezért többnyire „isteni részecske” néven emlegetik. Az 1960-as években a kutatók teljesen kidolgozták, hogy a részecskék – például a müonok, az elektronok, a neutrínók és a kvarkok – miként hatnak egymásra és hogyan létesítenek kötéseket, azt azonban nem magyarázták meg, hogy miért van tömege a részecskéknek. A „Higgs bozon” fontos szerepet kapott a modellben, mivel egy elmélet szerint a „Higgs bozonnal” kölcsönhatásba lépő részecskék a kölcsönhatás erősségétől függően tömegre tesznek szert.

A „Higgs bozon” kimutatása meglehetősen nehéz faladat, ugyanis a fizikusok eredeti számításai szerint túl nagy a tömege – körülbelül 80 GeV (gigaelektronvolt). Amikor a CERN LEP (Large Electron Positron Collider) részecskegyorsítójában részecskéket ütköztettek össze, elméletileg létrejöhetett volna a „Higgs bozon”. Ez nem sikerült, bár már 115 GeV-n is keresték a részecskét. Hihetetlen mennyiségű adat gyűlt össze, de az egyéves elemzés során semmi sem találtak a tudósok. Néhány kutató szentül hisz a „Higgs bozon” létezésében, a kudarcot inkább azzal magyarázzák, hogy alábecsülték a részecske tömegét. Az adatok elemzésében résztvevő John Swain, a Northeastern University munkatársa kijelentette, hogy egy nagyobb pénzösszeget feltenne arra, hogy nem létezik a „Higgs bozon”. Ugyanakkor fontosnak tartja a kutatások folytatását, amelyre a 2007-ben beinduló Large Hadron Collider lesz a legalkalmasabb.