Lassan beérik az adóreform gyümölcse

Jól bekavart mindenkinekSITA-felvételA nem éppen adakozókedvéről ismert Ivan Miklošt valószínűleg szintén hiába keressük a népszerűségi listák élbolyában, azonban egy dolog elvitathatatlan tőle: adóreformjával, szigorával rendbe rakta az ország pénzügyeit és fenntartható növekedési pályára állította Szlovákia gazdaságát. Egy világos koncepcióval előrukkoló pénzügyminiszter csak akkor tudja keresztülvinni rövid távon sokszor fájó elképzelését, ha mögötte biztos politikai háttér áll.

A Dzurinda-kormány elmúlt négyévi tevékenységét vizsgálva világosan kirajzolódik a szereposztás: Mikuláš Dzurinda miniszterelnök kézben tartotta a politikai folyamatokat, míg Ivan Mikloš teljes mértékben uralta az ország fiskális politikáját. Magyarország negatív példáján jól látjuk, hová vezet, ha kisebb pénzügyi kiigazításokat követően a mór megtette kötelességét, a mór mehet elvet alkalmazva a kormányfő fogyóeszköznek nézi a pénzügyminisztert, és mindig újra cseréli le az államkassza őrét.

Miklošnak megadatott a kis híján teljes parlamenti ciklus, és becsületére legyen mondva, nem vesztegette az időt, hanem a kormányprogramban foglalt szinte valamennyi pénzügyi elképzelést valóra váltotta.

Nem fájt az egykulcsos adó

A pénzügyminisztérium az elmúlt négy évben az eddigi legambiciózusabb feladatkört valósította meg, a kitűzött célok döntő többsége teljesült, ennek következtében az ország pénzügyi helyzete érezhetően javult – közölte Ivan Mikloš pénzügyminiszter. A pénzügyi tárca ebben a választási ciklusban négy nagy feladatkört tűzött maga elé, és ezek mindegyikét átültette a gyakorlatba: az adóreform kivitelezését, a pénzügyi decentralizációt, a közpénzek folyósításának reformját, végezetül a pénzügyminisztérium működésének átvilágítását.

A kiskapuktól mentes 19 százalékos egykulcsos jövedelem- és társasági adó, a 19 százalékos egységes általános forgalmi adó bevezetése, az osztalék- és örökösödési adó eltörlése, az államháztartási és költségvetési hiány lefaragása, a közszféra adósságterhének mérséklése komoly teljesítménynek számít. Összességében olyan gazdaság- és fiskális politikát sikerült megvalósítani, ami Szlovákiát a tartós gazdasági növekedés pályájára állította, az országot pedig vonzóvá tette a külföldi beruházók körében. „A Gazdasági Együtt-működési és Fejlesztési Szervezet (OECD) három leggyorsabban növekvő országa közé tartozunk, ebben a választási időszakban legalább 116 ezer új munkahely keletkezett, végül 2002 és 2006 között a reálbérek 12 százalékkal emelkednek” – állította Ivan Mikloš, aki szerint az új adórendszer mindenki számára könnyebbséget hozott.

Ezzel párhuzamosan viszont nőttek az állam adóbevételei. A képhez hozzátartozik, hogy az egykulcsos jövedelemadó csak azért nem okozott bevételkiesést a polgárok egy részénél, mert ezzel egyidőben egyszeri nyugdíjemelést hajtottak végre, továbbá a gazdaság vártnál nagyobb lendülete gyorsabb bérkiáramlást tett lehetővé. A vizsgált időszakban a korona határozottan erősödött, ami áttételesen inflációleszorító hatású, továbbá a pénz világában helyreállt bizalom révén a hitelkamatok is érezhetően estek.

Kevésbé ürül az államkassza

Míg 2002-ben a közszféra adóssága elérte a bruttó hazai össztermék (GDP) 43,7 százalékát, addig tavaly már csak 35,2%-os volt az arány. Konkrétan a közszféra adóssága 2005 végén 507,4 milliárd koronára rúgott (56,7 milliárddal kevesebb, mint 2004-ben), ami az 1,4 billió koronás bruttó hazai össztermék 35,2 százaléka. Szlovákia államháztartásának hiánya tavaly 42,465 milliárd korona volt (eredetileg 47,8 milliárdos deficitet vártak), ami a bruttó hazai össztermék 2,95 százaléka. Ezzel az ország történetében először sikerült teljesíteni a legfeljebb 3 százalékos költségvetési hiányt feltételező maastrichti kritériumot, miközben a Dzurinda-kabinet eredetileg 3,4 százalékos deficittel számolt. A pénzügyminisztérium legfrissebb prognózisa szerint idén az államháztartás hiánya a GDP 2,7 százalékának felel majd meg (a nyugdíjreform gerjesztette hiány nélkül). Ez óriási előrelépés, hiszen 2002-ben még 7,8 százalékos hiányt halmozott fel az ország. Ami pedig a 2005-ös állami költségvetést illeti, a bevételek 1,5 milliárddal haladták meg a tervezettet, a kiadások pedig 26,2 milliárd koronával voltak kisebbek, vagyis a 33,9 milliárd koronás deficit 27,6 milliárddal kisebb a vártnál. A büdzsénél maradva, fontos megjegyezni, hogy 2004-től a pénzügyminisztérium az Európai Unió módszertanát átvéve kezdte kidolgozni a költségvetés törvénytervezetét, majd egy évvel később a szaktárca már három évre előre tervezte meg a kiadások és bevételek alakulását, ami segítette az előretekintést. Végezetül az állami garanciával felvett céghitelek volumene is örvendetesen visszaesett, mégpedig négy év leforgása alatt 100 milliárdról 45 milliárd koronára.

Az euró és egyebek

A júniusi parlamenti választások során a győztes pártnak vagy koalíciónak 1993 óta először nem kell gazdasági megszorító intézkedésekhez folyamodnia, ugyanis Szlovákia gazdasága dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődést mutat – mondta Ivan Mikloš pénzügyminiszter, aki szerint a javuló makromutatók lehetővé teszik, hogy már most készüljünk a nyugdíjreform jövőbeni finanszírozására. Erre azért van szükség, mert a Szlovák Gázművek (SPP) privatizációjából befolyt és e célra elkülönített öszszeg várhatóan 2009-re elfogy. 2005 novemberében – a visegrádi négyek közül elsőként – beléptünk az euró előszobájának hívott ERM II rendszerbe. Jövőre teljesíthetjük az összes maastrichti kritériumot, ami az euró 2009-es bevezetéséhez szükséges; ez többek között azt jelenti, hogy az államháztartási hiányt a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított 3 százalék alá szorítjuk, s ezzel párhuzamosan az éves infláció is 2,5% alá kerül. A felsoroltakon kívül a teljesség igénye nélkül még négy olyan területet említünk, ahol érdemi előrelépés történt. 2005 óta végre működik az államkincstár rendszere, ami lehetővé teszi, hogy a kormány naprakész információkkal rendelkezzen folyó pénzügyeiről. Megtörtént a pénzügyi decentralizáció, a megyék és az önkormányzatok nem visszatérő alkudozások során harcolnak ki több-kevesebb pénzt, hanem világos szabályok alapján. A rendszer még friss, vannak úgymond kompetenciazavarok, de összességében mégis áttekinthetőbb a finanszírozás. Csökkent a kormány felosztó-kirovó szerepe, azaz a központi költségvetésen keresztül egyre kevesebb pénz áramlik az ország vérkeringésébe. A közkiadások GDP-hez viszonyított mértéke 2002-ben még 46,2 százalék volt, idén viszont már csak 39,8 százalékos. Végül a pénzügyminiszter a saját tárcája háza táján is rendet teremtett, átvilágíttatta működését, mintegy 30 százalékkal mérsékelte az apparátus állományát, ezzel párhuzamosan viszont megemelte a maradók bérét. Apropó, bérek! Szívesen vetjük egybe a cseh és a szlovák átlagbérek nagyságát. Prága lépéselőnye vitathatatlan, azonban míg 2002-ben a szlovákiai átlagbér a cseh átlagnak csupán a 61,4 százalékát tette ki, addig tavaly már a 69,8 százalékát.

Marad még feladat

A vitathatatlan sikersorozat ellenére néhány területen nem sikerült az előrelépés. A kormánykoalíciós akarat hiányában nem tudták lefaragni az adóhivatalok számát, hatékonyabbá tenni az állami ingatlanokkal folytatott gazdálkodást, továbbá Ivan Mikloš elégedetlen a Szlovák Rádió és a Szociális Biztosító gazdálkodásával. Bár az adókulcsokat sikerült lefaragni, azonban a bérekre rakódó járulékok továbbra is a legmagasabbak egyikének számítanak. Márpedig van a rendszerben tartalék: az adócsökkentési ígérgetések során egyértelműen kiderült.