"Kutya-macska barátság" segíti a gepárdok túlélését

A San Diegó-i állatkertben négy gepárdnak van saját eb barátja. A kutyák menhelyekről kerülnek a gepárdok mellé általában akkor, amikor a nagymacskák még kicsik, három hónaposak. A kapcsolatban az ebek uralkodnak, de oltalmazzák is a gepárdkölyköket. A cimboraság ellenére etetéskor elkülönítik őket, különben hamarosan elhízna a kutya, a gepárd meg lesoványodna, mert az eb elenné előle a színhúst.
    A gepárdok a természet tökéletes rövidtávfutói. 3,4 másodperc alatt gyorsulnak fel 96 kilométeres sebességre, amire még a legfürgébb sportkocsi sem képes. Ugyanakkor az állatok sebességkirályai csak 20-30 másodpercig bírják tartani az olykor 100 kilométer per óránál is gyorsabb tempót. Ha egy percre, vagy még hosszabb időre elnyújtják sprintjüket, abba belepusztulhatnak.
    Egy évszázada még 100 ezer gepárd élt a Földön, mára 12 ezerre apadt állományuk. Legkevesebb 13 országban tejesen kihaltak. Rabságban várható élethosszuk 12-15 év, a hímek 60-70, a nőstények 50-60 kilósak.
    Érdekes módon éppen kutyáknak, de a nagymacskákhoz ellenségesen viszonyulóknak köszönhetően állt meg Afrikában a gepárdállomány csökkenése. A gazdák ugyanis nem kényszerülnek lelőni a nyájukat megdézsmálni próbáló gepárdokat, mivel hatalmas kutyáik elkergetik őket. Ezek az ebek anatóliai juhászkutyák, 70 kilósra is megnőnek és nem félnek semmitől, még az oroszlánnak is nekirontanak. Az anatóliai juhászkutyákat több évtizeddel ezelőtt kezdte meghonosítani Namíbiában az ottani Gepárdvédő Alapítvány alapítója, Laurie Marker. Törökországból szerezte be a vérmes ebeket és namíbiai gazdáknak ajándékozta.