Különleges felvételt küldött a Jupiter Nagy Vörös Foltjáról a Hubble

A Jupitert jellemző sávok a különböző vastagságú és magasságú ammónia jégfelhők eltéréseiből adódnak. A világosabb sávokban magasabban lévő és vastagabb felhők helyezkednek el, mint a sötétebbekben. A bizonyos szélességi körökön eltérő irányban áramló rétegek különböző légköri nyomásra vezethetők vissza.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA honlapján közzétett felvétel egyik legfontosabb látványosságai a híres Nagy Vörös Folt felé áramló felhőrétegek. A Nagy Vörös Folt a Naprendszer legnagyobb vihara, felette a felső légkör több száz fokkal forróbb, mint bárhol máshol a Jupiteren.

A vihar 22 ezerszer 12 ezer kilométernyi területen tombol a Jupiter légkörének alsó rétegeiben. Két felhősáv között forog az óramutató járásával megegyező irányban. A felette és alatta lévő felhősáv két különböző irányba halad. A Jupiter minden felhősávját olyan szelek választják el egymástól, amelyek mindegyike elérheti az óránkénti 644 kilométeres sebességet.

A Nagy Vörös Folt "esküvői torta alakú", amelynek felső szintje több mint 5 kilométerrel emelkedik a többi terület felhői fölé. A gigantikus struktúra, amelynek átmérője a Földénél nagyobb, egy anticiklon, vagyis magas nyomású felhőrendszer, amely az 1800-as évek óta lassan és fokozatosan leépül. A változás oka egyelőre ismeretlen. A Nagy Vörös Folt alatt észlelhető egy ciklon, az alacsony légnyomású területek körüli örvény, amely a folthoz képest ellenkező irányú. A kutatók a bolygó egész területén megfigyeltek különböző megjelenésű ciklonokat. Érdekes információkkal szolgált a Jupiter egyenlítőjénél lévő széles öv színének megfigyelése. A fényes narancssárga szín annak jele lehet, hogy a mélyebb felhők elkezdenek kitisztulni, ezáltal az ezeket takaró párában láthatóvá válnak a vörös részecskék.

Az új kép látható fényben készült az OPAL (Outer Planets Atmospheres Legacy) program részeként, amelynek keretében évente készít a Hubble felvételt a Naprendszer külső bolygóiról, hogy megfigyeljék a viharokban, szelekben és felhőkben bekövetkező változásokat. A Hubble kamerája akkor rögzítette a Jupiter képét, amikor az a Földtől 643 millió kilométer távolságban, szinte teljesen a Nappal szemben helyezkedett el az égbolton.