KRONOLÓGIA

Mi történt tizenhat évvel ezelőtt?

1986. április 25.:

Csernobilban kísérlet kezdődik. A blokk gyatra villamos rendszerét korábban módosították. Most azt szeretnék megtudni, hogy az erőmű a teljes feszültség elvesztésekor a turbógenerátor forgási energiájával valóban táplálja-e még cca. negyven másodpercig az üzemzavari hűtővízszivattyúkat. Ennyi időre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erőmű biztonságos leállításához. Az üzemeltetők bíznak rutinjukban, és nem akarják elhalasztani a kedvező alkalmat. A blokkot holnap – karbantartás miatt – leállítják. A mostani kísérlet tehát nem okoz termeléskiesést. 1óra 00 perc – Megkezdődik a teljesítmény-csökkentés. 13 óra 50 perc – A kísérletben nem szereplő másik turbógenerátor kikapcsolása. 14 óra 00 perc – Az üzemzavari zónahűtőrendszer kikapcsolása azért, hogy az a kísérlet során feleslegesen ne lépjen működésbe. 23 óra 10 perc – A diszpécser engedélyezi a további teljesítmény-csökkentést. Az öröm elfeledteti az emberekkel, hogy az elmúlt 9 órában, a természetellenes üzemállapotban, az alacsony teljesítmény következtében a reaktor xenon-mérgeződése miatt jelentősen romlott a blokk manőverező-képessége. A szabályozásra szolgáló elnyelőrudakat egyre magasabbra húzták. A reaktor nehezen szabályozható, labilis állapotban van. 23 óra 14 perc – Folytatják a kísérletet. A teljesítmény 30 MW-ra esik. A szabályozó rudakat még magasabbra emelik. A xenon-koncentráció tovább nő, tovább rontva a rendszer manőverező-képességét. 1986. április 26.

1 óra 00 perc – Sikerül 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt. Öröm! Pedig a reaktor állapota nagyon labilis. 1 óra 3 perc – Egy főkeringtető-szivattyú bekapcsolása. 1 óra 9 perc – Még egy szivattyú bekapcsolva. A hűtővíz-tömegáram túl nagy. Újabb védelmi rendszert kell bénítani, nehogy a rendszer leállítsa magát. 1 óra 22 perc 30 másodperc – Kicsi a reaktivitás-tartalék. Vészjelzés: LEÁLLNI! Senki nem hallja. A kísérlet folytatódik. 1 óra 23 perc 4 másodperc – A turbógenerátor izolálva. Négy szivattyú kikapcsolva. Megkönnyebült sóhaj, végre eljutottunk a kísérlet érdemi részéhez. A „mindkét turbina kiesett”-védelmi rendszer nem működik, mert – a kísérleti programtól is eltérve – ezt már korábban bénították. A reaktorban nő a nyomás, az áthaladó tömegáram csökken. A gőztartalom szerinti reaktivitás-tényező erősen pozitív. Megindul az öngerjesztés. 1 óra 23 perc 40 másodperc – Az operátor kétségbeesetten látja, hogy a reaktivitás túlságosan sok. Megnyomja a „nagy piros gomb”-ot. A vészleállító rudak egy része beszorul. Azok, amelyek az aktív zónába esnek, kezdetben csak növelik a bajt, mert kialakításuk nem volt megfelelő. Mivel a reaktivitás-tényező pozitív, kis teljesítmény-növekedés is robbanásszerű gőzfejlődést eredményez. Az operátor a féket nyomja, de már ezzel is gyorsít. A teljesítmény másodpercek alatt a névleges 7%-áról a névleges százszorosára növekszik. 1 óra 24 perc 00 másodperc – A reaktort, mint a biztonsági szelep nélküli kuktafazekat a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétveti. 1 óra 24 perc 2 másodperc – Az aktív zóna csatornái felnyílnak. A víz a magas hőmérséklet miatt reakcióba lép a fűtőelemek burkolatával, a cirkóniummal és a forró grafittal. Hidrogén és szénmonoxid keletkezik, és a levegő oxigénjével keveredve felrobban. A robbanások következtében a radioaktív anyagok egy része a környezetbe jut. A gáznemű, illékony anyagok nagy magasságba emelkednek. A szél ezek nagy részét Finnország és Svédország fölé sodorja. Később a felhők Európa fölé sodródnak. A csernobili tűzoltók vízzel locsolják az izzó grafitot, és ezzel tulajdonképpen táplálják a lángokat. A helyszínre vezényelt sorkatonák védőfelszerelések nélkül gyűjtögetik alumínium-konténerekbe a még meleg grafit- és urántörmeléket. A Szovjetunió bonni tudományos attaséja a balesetet követő harmadik napon arról érdeklődik, hogyan kell grafittüzet oltani. Helikopterről 5000 tonna bórtartalmú homokot szórnak a romokra. Nitrogénnel hűtik a reaktor alatt a környezetet. (i-t)