Élet a sugárfertőzött tiltott zónában

A „tiltott zónában” újra elszaporodtak az állatok – vaddisznók, őzek, szarvasok és farkasok. Ejtettek már el tiszta húsú disznót, de találtak nagyon sugárfertőzöttet is. Az önkéntes visszatelepülők – bár hetente kapnak „kintről” élelmiszert, kenyeret, tejet, vajat és más létfontosságú élelmiszert – a saját telkeiken megtermelt zöldséget és a közeli erdőkben talált élelmiszert fogyasztják. Főleg gombát, amely a legveszélyesebb: magába szívja a céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. Az Uzsban és a Pripjatyban halásznak. A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát.

A növényzet mesél a legtöbbet. Az egykor megművelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt „vörös erdő” – a sugárzástól kiégett fák – nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Ezek halálra ítélt fák.

Néhány sugárszennyezett táblán haszonnövényeket termelnek, és regisztrálják a genetikai elváltozásokat. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a régióból a rendellenesen fejlődő állatokat. Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást.

Az atomerőmű felrobbant blokkjának befalazott maradványainak közelében gyerekek is születnek. A zónalakók pontos számát senki sem tudja. A legtöbben nyugdíjasok. Meggyőződésük, hogy idegen földön, ahová kitelepítenék őket, sokkal több kár érné őket, mint a sugárszennyezett környezetben. (-ú, mti)